Citromlekvár

A befőzés egy nagyon sokcélú eljárás. A gyümölcstöbbletet sikeresen lehet tartósítani, nemcsak télre, hiszen ha a következő év termése gyenge volt, akkor is hozzá lehetett nyúlni ezekhez a készletekhez. Ezzel a módszerrel igen hosszú ideig lehet tartósítani a gyümölcsöket, a főzés során sok káros mikroorganizmust iktatunk ki, és a magas cukortartalom vízelvonása miatt lényegesen lassul a megmaradók életműködése. Persze a befőzni nem csak lekvárt lehet, de most mi szűkítsük le a kört ezekre a termékekre. Az állagról az adott gyümölcs magas pektintartalma gondoskodik, ennek híján szokás ugye a befőzőcukorhoz nyúlni, ami különböző arányban tartalmaz pektint. Ezen felül a főzés ideje és a felhasznált gyümölcshús mennyisége (vagy teljes hiánya) is az állag milyenségét fogja meghatározni. Ezen citromlekvár esetében minden benne maradt még a fehér rész is, aminek nagyon magas a pektintartalma, sőt a magokat is belefőzhetjük, így egy súlyos testi sértésre is alkalmas keménységű lekvárt kaptunk. A citromot jó előre - 2-3 nappal a befőzés előtt - be kell áztatni és a vizet naponta 2-szer 3-szor cserélni kell. Így elveszti a citrom túlzott keserűségét. Ha szeretnénk feldobni, tehetünk bele a főzés végén friss reszelt gyömbért, kevés fahéjat, csillagánizst, citronellát, narancs- lime héjat, vaníliát. Persze ne mindent egyszerre és ne túl sokat, nem akarjuk az eredeti citromízt elnyomni. Ha mindent előkészítettünk és kész a beáztatás, akkor sikáljuk le a citromokat egy kefével és kezdődhet a befőzés.

A chilis bab titok

Először is le kell szögeznem, semmilyen titok nincs, és rengeteg fölösleges információt fogok leírni, szóval az izgatottabb olvasók a vastaggal kiemelt 'itt a lényeg' részhez tekerve kezdjék el az olvasást. Jó szokásomhoz híven most is elő fogom kapni minden vesszőparipám, amiket minden második írásomban puffogtatok. Mint már annyiszor elmondtam, a főzés azon nem túl egzakt tudományok egyike, melyben mindenki állítani fogja, hogy az a legjobb  és legtökéletesebb módszer, ahogy ő csinálja. Ez az ami sok emberben csírájában elfojtja a kísérletezés szándékát is. 'Úgyis az övé a legjobb, akkor kipróbálom úgy'. Persze ez is a kísérletezés egyik formája, de ennél sokkal bátrabban el kell rugaszkodni az eredetitől. Ha valaki előírja, hogy egy recepthez fehér babot használjunk, az első gondolatnak annak kell lennie, hogy 'jó jó, de milyen lenne másféle babbal?' (ez az én receptjeimre is igazak, kivéve ha sütiről vagy tésztákról van szó).

Ezen felül ha szemben találjuk magunkat egy olyan étellel, mint a húsleves, chilis bab, sauer kraut, paella, aminek minden utcasarkon más a receptúrája, végképp el lehet veszni a részletekben. Az okok igen egyszerűek: ezek a legnagyobb társadalmi rétegben elterjedt receptek - mint a népmesék - szájhagyomány útján terjednek, innen ered a nagy diverzitás. Plusz, ahogy földrajzilag is terjedtek, a hozzáférhető alapanyagok is formálták őket, addig a pontig amíg teljesen lekövethetetlenek lettek. Olyanról lehet beszélni, hogy a legtöbben így vagy úgy készítik, például a húslevesnél az alaptézis a hús és zöldségek használata és a hosszú ideig tartó gyöngyöző forrás, de nem egy-két embert ismerek, akik komoly vitákba bonyolódnának arról, melyik húsrészt, milyen zöldségeket használjunk és mennyi ideig főzzük. Természetesen a receptek eredetéről hosszú oldalakat lehetne írni, sőt biztos valaki (sokan?) már meg is tette helyettem. A lényeg, amire ki szeretnék lyukadni: az ilyen receptek esetében nem szeretek konkrét mértékegységeket és alapanyagokat megadni, inkább irányelveket, ha szabad így mondanom.

Pisztácia paszta

Előkészülve egy következő ételre, ami pisztácia krémért/pasztáért kiáltott, szemben találtam magam azzal a problémával, hogy ez egyáltalán nem a könnyen beszerezhető alapanyagok közé tartozik. Így hát elkezdődött a kutatás, hogyan csinálhatom ezt meg otthon magamnak. Mint kiderült, egyáltalán nem nehéz, az ilyen jellegű (olajos) magvak magas zsiradék tartalmát kihasználva könnyedén lehet pasztát készíteni belőlük, tehát nyugodtan csinálhatunk mandulából, mogyoróból, dióból. Kettes számú probléma: a pisztácia rohadt drága, nyersen és sós, pörkölt verzióban is. Sótlan formában nem is sikerült találni, ezért a csemege verzióval próbálkoztam. Ez már meg is van pörkölve, legalább azzal sem kell szórakozni. Viszont egyetlen és igen nagy hátránya, hogy héjjal együtt adják el, 20 dekányinak gúnyolt mennyiségből 9 deka lett tisztán, szerencsére nem volt szükség nagy mennyiségre. Ha sikerül nyers, sótlan pisztáciát találni, akkor előzőleg sütőpapírral bélelt tepsin 160 fokos sütőben pirítsuk 10-15 percig. A kész pasztát hozzáadhatjuk pudinghoz, piskótaalaphoz ízesítőként, kenhetjük kenyérre (kis sóval és földimogyoróval egész biztosan finom mogyoróvajat lehet készíteni ezzel a módszerrel, ennek is utána fogok járni), és még biztos rengeteg módon fel lehet használni, amit fel fogok fedezni, de persze minden ötletet szívesen várok, ki miben és hogyan használná fel?

 

Tejberizsa

Kevés hozzávaló, sok íz. Ez volt a mai szükség szülte desszert mottója. Megnéztük gyorsan mi van itthon. Előkotortam a hűtőből az egyik legfinomabb forgalomban kapható lekvárt, amiről kóstolás után el is hiszem, hogy nem főztek bele egy disznólábat a megfelelő állag elérése érdekében. Természetesen ez nem reklámozó oldal, ezért azt sem fogom megmondani, hogy ez a Kaldeneker lekvárosház szeder-vilmoskörte lekvárja, amihez ki kellett találnom gyorsan valami finomat. A tej és rizs gyorsan rávezetett a megoldásra, de ezt még önmagában mindig kevésnek találtam. Aztán eszembe jutott, hogy valaki mesélte, hogy teafűvel nagyon fel lehet dobni a tejberizst. Az eredmény: fekete teás tejberizs lekvárral! Nagyon finom lett, izgalmas színű, és nagyon jól passzolt a lekvár is hozzá. Bár tudom, hogy sokan szinte szétfőzik a rizst, én szeretem ha megőrzi eredeti formáját, és egy kis harapósságot sem ítélek el benne. Természetesen ezt mindenkinek az ízlésére bízom, ahogy a lekvárt fajtáját és a cukor mennyiségét is, van aki utána rakja hozzá, én szeretem a tejbe rakni, mert így 'belülről' ízesítjük a rizsünket. A rizs mennyiségét dl-ben adtam meg, ami annyit tesz, hogy a beosztással rendelkező mérőedényben addig a megfelelő jelzésig kell tölteni, így talán könnyebb felszorozni a receptet, ha nagyobb mennyiségben szeretnénk elkészíteni.

Egyszerűség, a lehető legjobb értelemben (ez akár egy cég szlogenje is lehetne)

Tüzes salsa

Lehet, hogy már lassan tél van, de még a galád multiknál lehet kapni paradicsomot, és a közeledő hideg idő úgyis megkívánja a nehéz és erős ételeket, szóval miért ne csinálhatnánk egy jó erős mártást, amibe tunkolhatunk aztán bármit. Főleg nacho chipset. Szerezzük be a ki tudja honnan beszállított, gázokkal színezett paradicsomunkat, és lássunk is hozzá. Természetesen szükségünk lesz még egy pár dologra: vörös hagymára, fokhagymára, erős paprikára (lehet sima zöld paprika, jalapeno, chili, habanero, naga bhut jolokia, amit találunk és szeretünk), és egy-két fűszerre. Ami megadja a salsának az igazi pluszt az az lesz, hogy először enyhén szenesre (ez a két szó talán ritkán áll így együtt) grillezzük a a paradicsomot és a hagymát, és ezzel haladunk tovább. Ez azon felül hogy további ízt fog adni az egésznek, a paprika erejét is jobban ki fogja hozni. Lássuk hogy néz ki ez számszerűen.

Hmm, nagyon tüzes

5. nap: Halas, luxosos

Vége a hétnek, ha ma csinálunk szendvicset, ajándékozzuk meg magunkat vele. Kár lenne még ma is túlterhelni magunkat, ezért a teendő- és bevásárlólistánk is szűk (és drága).

• füstölt lazac
• kaviár
• tojás
• tejföl
• friss kapor
• citrom

4. nap: savanyított

Mert nem telhet el hét anélkül, hogy ne együnk valami savanyítottat. Szükségünk lesz angolszalonnára (vagy a maradékra), retekre és céklára meg egy szeletelőre (ilyenkor éli a cékla második virágkorát, egész sok apró, feszes példányt lehet találni a piacon). Először csináljuk meg a gyors savanyított retkünket. Ezzel az eljárással bármit savanyíthatunk 1 óra alatt, igyekezzünk kisebb mennyiségekkel dolgozni, mert nem áll el sokáig. Minél vékonyabbra szeleteljük a zöldségünket, annál jobban és gyorsabban fogják az ízek átjárni. Ez egy igen nehéz recept, mivel szükségünk lesz az ízlésünkre és a szemmértékünkre is. Abban az esetben, ha valaki nem bízik a kettő közül egyikben azt tudom javasolni, hogy kezdjen el.

Célszerű ezen a ponton elkezdeni előmelegíteni a sütőt 200 fokra. Forraljunk össze egy lábosban azonos mennyiségű ecetet és vizet (annyit, hogy biztosan ellepje a zöldségeket), mustármaggal, cukorral/mézzel, sóval, szárított chilivel, fokhagymával. Öntsük rá a retekre, hagyjuk kicsit visszahűlni és mehet is a hűtőbe. Ne ijedjünk meg a penetráns hullaszagtól amit az elején árasztani fog magából, de azért fedjük le. Míg hűl, hámozzuk és mossuk meg a céklát, majd szintén szeleteljük vékonyra. Ahogy mindig most is elmondom, hogy a gumikesztyű a legjobb megoldás, de annak hiányában 1 fél citrom segítségével is viszonylag könnyen megszabadulhatunk az elszíneződéstől, ha megdörzsöljük tenyerünket vele. Egy tálban kevés olajjal és sóval forgassuk össze a cékla szeleteket (épphogy csak bevonja), tegyük a sütőbe. Itt két választásunk van, süthetjük egészen lágyra, vagy ha több időnk van, akkor ropogósra, én a lágy verzióval szimpatizálok. Amikor kivettük, tegyük papírtörlőre, itassuk le róla a fölös zsiradékot. Amint lehűlt a retek, össze is állíthatjuk a szendvicset.

És aki szeretne egy könnyed és ropogós bagettet amibe ezt a sok finomságot teheti, annak ide érdemes kattintani.

3. nap: A különleges

Eljött a hét közepe, ideje meglepni magunkat valami különlegessel. Szaladjunk el a boltba, vegyünk egy kisebb répát, egy egészen kicsi fej vörös káposztát, angol szalonnát sőt avokádót is. Hagyma remélhetőleg van otthon, ha nincs akkor dobjuk be azt is. Tisztítsunk meg mindent, reszeljük le a hagymát és a répát, csíkozzuk a káposztát. Aki még nem jött rá annak elárulom hogy Coleslaw-t, azaz amerikai káposztasalátát fogunk készíteni belőle, amihez szükség lesz öntetre is. Mondanom sem kell már remélem, az ecet és az olaj olyan legyen amilyet szeretnénk, érdemes kísérletezgetni ezzel is.

Coleslaw öntet

10 EK majonéz
2 EK ecet
2 EK olaj
2 EK dijoni mustár
4 EK barnacukor
só, bors

Keverjünk össze mindent és forgassuk össze a salátát.

Az avokádót mindig a legvégén vágjuk fel, mert nagyon gyorsan barnul, vágjuk félbe a mag mentén, a kést a magba vágva csavarjuk ki a közepéből, és ha jó az avokádó, akkor a héja kézzel lehúzható, rossz avokádót meg ne vegyünk. Vágjuk fel az angol szalonnával egyetemben, majd halmozzunk a bagettünk közepébe és kész is az enyhén savanykás, füstös ízű, ropogós és egyben krémes szendvicsünk.

A legfontosabb komponenst még mindig itt lehet meglesni

Minél rusztikusabb, annál jobb

2. nap: A sült

Ha egy ebédet szeretnénk kiváltani egy szendviccsel, nem árt ha fajsúlyosabbá tesszük. Éppen ezért sonka helyett kerüljön bele hús, sülve-főve. Kapcsoljuk fel a sütőnk grilljét 180-200 fokra (vagy csak egyszerűen tegyük a tepsit feljebb). Vegyünk egy fej hagymát és egy kaliforniai paprikát, vágjuk fel, és pirítsuk meg kevés sóval és borssal. Már készen is van a zöldségköretünk. Halmozzuk az egészet a bagett egyik felére, reszeljünk rá cheddar sajtot, a bagett másik felét kenjük meg vékonyan dijoni mustárral (sokkal erőteljesebb az íze a sima mustárénál). Tegyük tepsire, várjuk meg amíg rápirul a sajt, és készen is van az ebéd. Hordozható, gyors, finom és még telít is.

A bagett elkészítéséhez itt mindenki megtalálja a szükséges útmutatást.

Minden napra egy szendvics, 1 nap: a klasszikus

Ezen a héten minden nap egy szendvics lesz az olvasók jutalma, amit finom, ropogós kérgű bagettben fogok prezentálni. Mindenkinek lesz kedvére való, de persze legelőször el kell készíteni a bagettet. Nem kell kovász, nem kell négy napig etetni a lisztet, de azért egy kis előkészület kell a legjobb eredmény érdekében. Rövidnek nem mondható a procedúra, de érdemes rászánni a hétvégét, természetesen aki fél tőle az vegyen boltit, viszont a többieknek nincs vesztegetni való ideje, ezért vágjunk is bele...

Bagett

38 dkg liszt

38 dkg víz

2,5 dkg élesztő

38 dkg liszt

19 dkg víz

2,5 dkg élesztő

1 TK só

Mielőtt nekilátnánk, tervezzünk 12 órával előre, keverjünk össze 38 dkg lisztet ugyanennyi vízzel és - a hidegre való tekintettel - egy fél kocka élesztőt. 12 óra leteltével keverjük hozzá a többi hozzávalót és gyúrjuk alaposan át 5-6 percig. Borítsuk ki lisztezett felületre, gyúrjuk amíg egy könnyen formálható, lágy tésztát nem kapunk. Hagyjuk pihenni 40 percet, majd gyúrjuk át még egyszer és ismét pihentessük 40 percig. Ezután elkezdhetjük kiformázni, fontos hogy olyan felületen végezzük ezt el, hogy utána ne sokat kelljen mozgatni, mert akkor elszöknek a buborékok. Végső tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy ez a fő különbség jó és rossz kenyér/bagett/focacccia között: minél kevesebbet dolgozzuk és mozgatjuk, annál levegősebb lesz a végeredmény. Nyújtsuk ki a tésztát óvatosan téglalap alapúra, igyekezzünk minél kevesebbet plusz lisztet használni. Ezután hajtsuk fel, alaposan nyomkodjuk le és görgessünk belőle hurkát mintha gyurmáznánk. Vágjuk be a tetejét és pihentessük további 35 percig. Ez a kis pihenő pont elég arra, hogy előmelegítsük a sütőt, 240 fokra. Ez a szükséges hőmérséklet, ha ropogós kérget szeretnénk kapni. Másrészről nem szabad ennek a hőmérsékletnek közvetlenül érnie eleinte, mert akkor rögtön megszilárdul a kérge és nem fog feljönni, ezért úgynevezett gőzös sütőteret kell kialakítani. Ehhez egy másik tálcába engedjük 3-4 dl vizet és tegyük a sütő aljára, innentől ne nyitogassuk fölöslegesen, mert kiszökik a gőz. Süssük addig, amíg szép barna és kopogós nem lesz a kérge.

Nem szabad túldolgozni őket, mert akkor kárba vész a sok kelesztés

Hagyjuk kihűlni, hogy szépen rendeződni tudjon a belseje, majd vágjuk fel és gyönyörködjünk az eredményben. Mivel az utolsó kelesztés után véletlenül megmozgattam, nem lett annyira levegős, mint szerettem volna, de a héja és az íze kárpótolt érte.

És ha mindezzel készen vagyunk akkor nekiláthatunk a szendvics gyártásnak, először kezdjük valami egyszerűvel. Egy kis sonkával, sajttal, rukkolával, csírával, és hogy ne legyen száraz, kenjük meg a kedvencemmel: wasabis majonézzel. Wasabit már egyáltalán nem nehéz beszerezni, majonézt meg végképp nem, innentől csak annyit kell tennünk, hogy összekeverjük a kettőt ízlés szerint beállítva az erősségét.

Az első kör kissé megégett :(

Hátulról is megégett

Flor de Jamaica, aqua de flor de jamaica, pão de flor de jamaica

Azaz hibiszkusz, hibiszkusz tea és hibiszkusz kenyér. Ki tudja jól fordítottam-e, teljesen összehibiszkuszálódtam.


Most hogy kinevettük magunkat, térjünk rá a receptekre. De először is: hol a fenében lehet hibiszkuszt kapni? Ázsia boltban, delikátesz boltban vagy a piacon a fűszeresnél biztosan találunk szárított formában. A hibiszkusz tea nagyon kellemes ízű, rengeteg fűszerrel feldobható, hidegen nagyon jó üdítő készíthető belőle, melegen pedig egy kellemes alternatíva a nagyi 'kitudjamilyengyümölcsteateleédeskéveléscitrompótlóval' teája mellé. Ezen felül sütikhez is jól illik, éppen ezért - és mivel hiányoltam már nagyon a püspökkenyér formát - hibiszkusz kenyeret csináltam belőle, amit a piacon zsákmányolt csokis mézzel kenhetett meg mindenki saját szájíze szerint. A legrosszabb a kísérletezgetésben, hogy egy ötlet mindig három másikat szül, és sosem marad elég alapanyag mindnek a megvalósítására, ezért a hibiszkusz lekvárt és két másik receptet későbbi időpontra voltam kénytelen halasztani. Ennél a receptnél kivételesen nem okoz gondot a csésze használata (nem úgy mint itt), ezért én is ebben adom meg a mértékegységeket.

Sült zöldség krémleveees ?!

Levesek. Nekünk nagyon sok finom levesünk van, és még annál is több olyan, amit alsó hangon két óra elkészíteni. Főleg hússal, de persze lehet tésztával is. Na meg talán egy kis zöldség sem árt bele. De inkább ha lehet akkor tészta. Vagy hús. Manapság amúgy sincs nagyon idő levesre, ezért egyre többen hagyják ki étrendjükből. Ilyenkor nagyon jó megoldás lehet bevezetni a zöldségkrémleveseket. Nem nagyon van olyan zöldség, ami ne főne meg 30 perc alatt, aztán csak ízesíteni kell, turmixolni, beállítani az állagát és átforralni. Legrosszabb esetben is 45 perc alatt el lehet készíteni. Tapasztalatom szerint sokaknak hiányzik a krémlevesekből a betét, vagy korlátozottnak találják a lehetőségeket. Szerintem a legtöbb leveshez ki lehet találni egy-egy egyszerű betétet ami feldobja azt. A spárgához csinálhatunk bevert tojást, a répába tegyünk pirított mandulát és chilit, a zöldborsóba egy kis pirított bacont, a karfiolhoz jól megy a fenyőmag és kis morzsolt kék sajt, a burgonyához használjunk kolbászt (ahogy azt én is tettem).

Lássuk be, ezeket is meg lehet unni egy idő után. Ilyenkor kell segítségül hívni a sütőnket. Mondanom sem kell, a sült zöldségnek teljesen más az íze, sokkal mélyebb, krémesebb. Aztán csináljunk ebből krémlevest. Időben nem sokkal több, mintha főznénk (ha egy kis csalással nem számítjuk azt az időt, amíg a sütő felmelegszik). Én is ezen az unalmi szálon elindulva lyukadtam ki a sült burgonyakrémlevesnél, köretnek pedig mint feljebb említettem kolbászt választottam. Minden további hozzáfűznivaló nélkül következzen a konkrét elkészítési mód, amit természetesen lehet alkalmazni bármi más zöldségre is.

A hozzávalók:

• krumpli
• tej/tejszín
• alaplé (legalább kockából, a víz semmiképp sem jó, ha nincs, akkor marad a tej)
• só, bors, friss petrezselyem
• lángolt kolbász

Melegítsük elő a sütőt 180 C°-ra.  Hámozzuk meg és kockázzuk fel a krumplit, egy tálban kevés olajjal forgassuk össze, majd halmozzuk tepsire, így egyenletesebben be fogja borítani, mintha a tepsiben öntenénk le vele. Süssük meg a krumplit, néha forgassuk át, hogy egyenletesen süljön, majd vegyük ki, és tegyük turmixgépbe (természetesen botmixszerrel is lehet készíteni). Öntsünk rá tejet/tejszínt/alaplevet, nagyjából háromnegyedéig lepje el, és pürésítsük. Öntsük lábasba és kezdjük el melegíteni. Állítsuk be a sűrűségét alaplével/tejjel és fűszerezzük. Fontos hogy a petrezselymet csak a legvégén dobjuk bele. Amíg melegszik, addig a kolbászt vágjuk nagyon vékony szeletekre, és száraz serpenyőben közepes lángon pirítsuk meg. A zsírját ne öntsük ki, a leves ízét a chipsen felül ezzel is fokozni fogjuk.

A végeredmény egy szinte bárki által elkészíthető nagyon finom, gyors és egyszerű leves, ami a kevesebb szabadidővel rendelkezőknek is jó alternatíva lehet a gyors, ízetlen és egészségtelen és az időigényes és szintén nem túl egészséges levesek mellett.

Almaszósz az almaszósz

Remélem mostanra mindenki eljutott arra a pontra, hogy nem tudja hova rakni azt a rengeteg almát amit kapott/szedett. Ilyenkor pánikszerűen el kell rakni, csinálni kell vele valamit. Én is így jártam, ezért ez a poszt arról fog szólni, hogyan tüntettem el két láda almát.

Az igazi amerikai hot-dog

Körülbelül 12 éve szaladtam bele ebbe a tradicionálisan amerikai hot-dogba Prágában. Azóta hordoztam ezt a sérelmet, és vártam a pillanatra amikor ki tudom adni végre magamból. Ez a nap ma jött el. Tudni kell, hogy Prágában ott az óvárosban, azon a bizonyos téren akkor azon a napon az american hot-dog felirat kolbászt takart mustárral és savanyú káposztával zsömlében. Az akkori mérgem és az étel ízét megszépítette az idő, egészen addig a pontig, hogy rájöttem nekem ezt el kell készítenem. Úgyis tele van a piac savanyú káposztával ilyenkor. Fontos, hogy érett, erős ízű káposztát vegyünk, azt a fajtát, amitől már kóstolásnál behorpad a homlokunk a savanyúságától. Erre azért van szükség, mert nem sok összetevős ételről lévén szó, kell ami karaktert és ízt ad neki. A házilag készített hot-dog kifli elhagyhatatlan. Tilos tartósítószer ízű műkiflit venni a boltból. Bizonyítsuk be magunknak hogy egy ilyen egyszerű kajára is képesek vagyunk legalább 3 órát elverni. Kolbászból kisebb debrecenit érdemes beszerezni.

Szilvás kávésütemény

Vannak olyan ételek, amiken nincs mit magyarázni. A következő sütemény is ilyen.

Először is: vegyünk leveles tésztát. Ez azon kevés dolgok egyike, amire még a 'minden csak házilag készülhet' típusú emberek is rábólintanak, tekintve hogy kevés macerásabb dolog van a konyhában ennek elkészítésénél. Aztán vegyünk szilvát. Vagy bármilyen szezonális gyümölcsöt. Keressünk egy fűszert ami passzol a gyümölcsünkhöz (mondjuk fahéj), és keverjük össze barna cukorral. Olvasszunk fel egy kevés vajat, melegítsük elő a sütőt 205 C°-ra. Osszuk fel a tésztánkat, kenjük meg vajjal, szórjuk be a fűszeres cukorral. Helyezzük rá szépen a felszeletelt gyümölcsünket, szórjuk meg még több cukorral és mehet be a sütőbe. Gyors, egyszerű, mire lekotyog a kávé, ez is elkészül.

Sütőtökszezon lazaccal

Nyakunkon a sütőtökszezon, ilyenkor el kell lőni mindent, ami ezzel kapcsolatos. Én nagyon szeretem, főleg a kanadai- vagy más néven sonkatököt, könnyen kezelhető, és az íze és állaga is - számomra - jobban passzol a sós alapízű ételekhez. Feltétlenül lesz elrakva is, ez már szinte kezd mániámmá válni, hogy mindent ki kell próbálni savanyítva, eltéve. Természetesen itthon ezt sem eszi meg mindenki, ezért nekem rögtön azon kezd el járni az eszem, hogy milyen transzmutáció után találnák fogyaszthatónak a család vadászó-halászó szinten megragadt tagjai. Két fő ponton indultam el: mindenképpen kell húst tartalmaznia, és semmiképpen sem hasonlíthat a tök saját magára. Így jutottam el a sütőtökös-ricottás gnocchihoz. Ehhez kifejezetten sült halat képzeltem el, végül 'pechünkre' csak lazacot találtunk, ami ennek a célnak megfelelt, így ez készült hozzá. Mindkét összetevőhöz jól megy a zsálya, ezért az is került bele. Szinte már fáj a szívem, hogy ilyen titkokat adok ki, de elárulom, hogyan kell tökéletesen ropogós bőrű, belül mégsem halálra szárított halat készíteni.

Intermezzo: tészta, tejszín, gomba - Egy kis mítoszírtás

Az egyszerű örömök az életben. Egy pár hozzávaló, kis mismás a tálalással és kész is. Annyira szép rókagomba volt a piacon - ami Nyíregyházán igen ritka -, hogy vétek lett volna otthagyni. Csak meg kell pirítani és kész. A gombapirítás mindig megosztó dolog, azt mondják helyet kell neki hagyni, ne tömjük tele a serpenyőt vele, mert akkor jobban megpirul, jobb íze lesz. Ezt a mítoszt egy pár éve megcáfolták a gasztrotudósok (ismét egy új szó). Mint kiderítették, ha vízben megmossuk és ázni is hagyjuk őket picit, majd megsózzuk és pirítjuk, sokkal jobb íze lesz. Igaz sok levet fog engedni és várnunk kell hogy elfője azt, de cserébe sokkal kevesebb olajat fog felszívni, amitől nem lesz olyan mint egy égett olajos szivacs. A tészta vízébe olajat tenni, hogy ne ragadjon legalább akkora badarság mint a húst azért körbesütni, hogy bezárjuk a nedvességet. Aztán ugyanúgy ott tocsog a tányérban egy adag lében, akkor ez most hogy van? Na ugye. Ami viszont tényleg működik, ha a főzőlevéből egy kanállal félreteszünk a szószunk besűrítésére. Tejszín, só, bors, fokhagyma, petrezselyem. Csak azért, mert az ezeket fogyasztó olaszok nem valószínű hogy szarvasgombát reszeltek rá. Egy eredeti olasz ételben a szósz épphogy bevonja a tésztát, nem tocsog benne, a szószba fullasztást Amerikában találták ki. Elég lesz, vagy romboljunk tovább? Az al dente állag nem csak üres parasztvakítás, ebben az állagban a legjobban emészthető a tészta. Egyebet nem tudok mondani, kérem kaccsojja ki...

Limealád (mikroblog jellegű mikrobejegyzés)

Eper a pohárban

Ez a kis könnyed étel remek tavaszi, nyári hűsítő. Semmi különleges nincs benne, csak a szokásos ropogós elem, a krémes szereplő és a gyümölcs. A kertünk előnye, hogy hála jóanyám áldásos tevékenységének, mindig véletlenszerű zöld fűszereket találni benne.

Dinnye consommé extrákkal

Gondoltam, olyan régen szórakoztam már consommékkal, hogy itt az ideje egy újabb bőrt lehúzni róla. A remek nyári idő szinte az arcomba tolta a dinnyét. Biztos vannak nagyon modern és király módszerek, de életemben először nem akartam túlbonyolítani a dolgokat. Természetesen klisé, de Murphy akcióba lépett, és sikerült rengeteget szenvednem vele. Leturmixoltam a dinnyét, magokkal meg mindennel együtt, aztán fogtam egy tölcsért, amibe kávéfiltert raktam, és ezt egy ásványvizes flakonba raktam. Ezen akartam leszűrni a dinnyelevet. Felöntöttem, és el is kezdett csöpögni.

Szépen.

Lassan.

Nagyon-nagyon lassan.

A legegészségesebb édesség

A cukkini legalább annyira megosztó étel, mint a tök vagy a spenót. Úgy gondolom, nem kötelező, hogy valaki szeressen egy-egy alapanyagot ahhoz, hogy megegye. Különböző szociális és anyagi okok miatt a családokra nem jellemző a változatos étrend, főleg az idősebbeknél. Szerintem nagyon fontos lenne nyitni új alapanyagokra és ízekre, hiszen az ízlés is egy tanult dolog. Biztos vagyok benne, hogy egyre több ember van Magyarországon, aki elmegy szívesen egy étterembe és eszik egy borsókrémlevest mentával, és nagyon ízlik neki, de ha belekóstol nagyi igazi szocreál savanykás, édes, kőolajból kinyert ecettel ízesített uborkasalátájába, még mindig ott van benne (nosztalgia, berögződés, stb), hogy ez azért az igazi. Természetesen egy új ízt beépíteni a hétköznapokba nem egyszerű feladat, fokozatosan kell megtörténnie (ez még biztosan visszatérő probléma lesz későbbi írásaimban is). Mivel sokszor a rossz viszony a kinézethez, vagy egyéb fizikai tulajdonsághoz köthető, ezért itthon egy 3+1 fázisos módszert alkalmazok, ami már természetesen copyright jogokat élvez. 1: az alapanyagot teljesen felismerhetetlen formában, az alapanyag megnevezése nélkül kapják. 2: az alapanyagot sütött, rakott formában kapják. 3: az alapanyagot főzve, nyersen, jól felismerhető alakban kapják 4: a megfelelő formátumban elkészített ételek beépítése a hétköznapokba. A cukkini esetében ez először egy cukkini kenyeret jelentett, aminek hamarosan a receptjét is ismertetni fogom, aztán egy kissé átvariált cukkinifőzeléket, amiben a cukkini először le volt pirítva, és mivel a cukkini nem túl finom főzve, ezért - a fájó szembesítés után, hogy cukkinit ettek, és még ízlett is nekik az a rohadék - ezután rögtön jöhetett a beépítés. A sült húsokhoz egy kis vékony karikára vágott, grillezett, rántott cukkini.

Na de térjünk csak vissza arra a kenyérre. Kicsit édes, kicsit sós, kellemesen zöld színű, amit tovább fokoztam egy kevés tökmagliszttel, de ha ez nem kerül bele természetesen az sem nagy baj. Ehhez készült egy könnyed fűszeres vaj, lila- és zöld bazsalikommal, citromhéjjal, csak hogy mégse legyen teljesen desszert jellege. Ehhez a vajat célszerű előre kivenni, hogy szoba hőmérsékletű legyen, és amíg sül a kenyerünk, el is tudjuk készíteni. Tudom, hogy nem könnyű lila bazsalikomot találni frissen, mi szerencsére ültettünk a kertünkbe és itt megmarad, ezért az egyszerűség kedvéért csak bazsalikomként hivatkozok rá a receptben.

Pesztós és aszalt paradicsomos 'bejgli'

Írhattam volna tekercset is, de úgy gondolom bejgliként könnyebben beazonosítható ez a kaja, ami nem más, mint a kenyér és a bejgli összefonódása. A töltelék - amíg egyenletesen kenhető - teljesen szabadon variálható, ha a gyerek unja a reggeli lekváros kenyeret, akkor akár azzal is készíthetjük, így még legalább 1-2 hétig nem kell gondolkozni a reggelin. Mondhatnám, ez a tekercs egy izgalmas csavar egy hétköznapi fogáson. Variációk: kenhetjük keresztben kétféle töltelékkel is, ha soknak találnák egy egész kenyeret ugyanazzal az ízzel. Ha csak finomliszttel (BL-55) készítjük, akkor csak formában fogja megőrizni alakját (és nagyon ropogós lesz a héja), de ha a liszt felét kicseréljük kenyérlisztre (BL-80), akkor már magától is meg fog állni a tepsin. Én egyre különösebb vonzalmat érzek a püspökkenyér forma iránt, ezért ebben az esetben is ezt használtam. Lehet lassan ideje lesz nevet adni neki. Egy teljesen egyszerű kenyér recepttel indítottam, kettészedtem a tésztát, az egyiket a grillezésnél megkedvelt aszalt paradicsom jammel kentem meg, a másikat pedig zöld pesztóval. A pesztóról célszerű annyi olajat leönteni miután kinyitottuk, amennyit csak tudunk, mert ez könnyen eláztathatja a tésztát, és a tekercsből bugyogó olaj látványa nem túl gusztusos. Úgy tűnhet tapasztalatból beszélek, ami teljesen igaz. Ahogy a lasagne-nél itt is sikerült reflexből elkevernem az olajat. Az ízén nem rontott túl sokat, de határozottan könnyedebb lett volna, ha nem így járok el. Mivel mostanra már mindenki rég legörgetett a recepthez, elárulhatom, hogy a mostanság sokat használt formát  a volt amerikai nagykövet után Eleni Tsakopoulos Kounalakisnak kereszteltem.

A csodálatos zöld tea

4%-kal gyorsítja az anyagcserét a pulzus megemelése nélkül, és a polifenol, amiből bőven van benne, gyakorlatilag mindenre jó? Sokkal jobb fáradtság ellen, mint a kávé és nem okoz függőséget hosszútávon? Igen ez mind a zöld tea, és az égvilágon senkit nem érdekel amit az előbb mondtam, mert k.va finom és mindenben jól muzsikál. Lehet desszertet készíteni vele, koktélt, rengeteg fűszerrel lehet ízesíteni hidegen és melegen is, főételeknek is érdekes kiegészítője lehet. Most én egy egyszerű koktél alkoholos és alkoholmentes verziójára, és egy fűszeres meleg főzetre redukáltam a dolgokat, de mindenképpen lesz egy desszertes és főételes verziója is ennek a posztnak. A tea megfőzése nem okozhat túl nagy fejtörést senkinek, 2-10 percig kell áztatni forró vízben attól függően, hogy szárítva, frissen vagy porítva használjuk.

A kép 2

Egy régi kép egy régi időszakból, amikor még csak kísérletezgettem a képekkel, formákkal. A pohárra fóliát húztam, majd egy felhevített tűvel lesimítottam a peremeket. A nagyok is (Roca fivérek) így csinálják. Erre raktam egy szelet brownie-t és a citrusos céklakrémet. Bizony, céklát. Ugyanis a csoki és a cékla egy remek új keletű divatos kombináció, és el kell ismernem, működik (ezt későbbi posztjaimban még vagy százszor el fogom mondani valószínűleg). Mossuk meg a céklát, dörzsöljük meg alaposan, majd héjában főzzük nagyon puhára. Hagyjuk kihűlni és ezután húzzuk le a héját. Pürésítsük 1-1-1 narancs-citrom-lime héjával és 1 narancs levével. 

A marinált tojások passiója

Oh, a szerencse! Micsoda szerencse, hogy pont most kaptunk ajándékba egy pár fürj tojást, húsvét előtt! És pont van itthon csillagánizs, cékla, szójaszósz! Már nagyon régóta szerettem volna tojást elrakni sóban, lében, bármiben, amivel tartósítani lehet. Egy cukros-ecetes lé kiegészítve fűszerekkel és egy erős színű folyadékkal különleges színt és ízt adhat a tojásnak. Mint például a szójaszósz vagy a cékla!
Ahogyan eddig annyiszor, ismét csak a kísérletezés és a szabadon variálhatóság adja meg ennek a módszernek varázslatát. Egy amerikai blogon böngészve megtudtam, hogy régen ezeket kocsmákban 'snack' gyanánt adták. Bár el nem tudnám képzelni, ahogy ecetes lében eltett tojást rágcsálok a sörhöz, egyéb felhasználási módjaiban sok fantáziát látok. A szójaszószos verzió Koreában még mindig nasinak számít (egy kevés szezámmagolajjal meglocsolva kifejezetten finom).
A módszer: ecetet az ízesítőanyagokkal és az ecettel megegyező mennyiségű vízzel összefőzünk, majd ráöntjük a kemény tojásainkra (nana!) és így tesszük befőttes üvegekbe. Én viszonylag semleges ízű leveket készítettem, mert most a színük volt a lényeg, de a receptek után írok néhány lehetséges variációt, amiket szintén érdemes kipróbálni.
Természetesen nem csak fürjtojással működnek a receptek, de ha hozzájutunk ehhez a különlegességhez, akkor itt egy elkészítési útmutató: lobogó sós vízben 6-7 perc alatt keményre főzzük. Én egy kis szódabikarbónát is adtam hozzá, amitől elvileg könnyebben lejön a tojás héja.

5 perces sütemény

A sütemény ironikus nevét onnan kapta, hogy bár legalább 3 óra elkészíteni, 5 perc alatt garantáltan elfogy. A receptet erről az oldalról vettem. Az összeállítás elsőre bonyolultnak tűnhet, nekem tervrajzot kellett elsőre készítenem, de igyekszem úgy leírni, hogy harmadszori olvasásra mindenkinek sikerüljön értelmeznie.
Mindig is nagy rajongója voltam az angolszász mértékegységeknek, meg a csészéknek. Engedtessék meg, hogy kifejtsem a wikipédia segítségével:
Tömeg:

• 1 uncia (GB) víz tömege = 28,3495 g
• 1 ONZ uncia (GB, US) = 28,349523 g
• 1 APZ uncia (GB, US) = 31,10348 g
• 1 oz t uncia (GB, US) = 31,10348 g (Troy uncia, 1/12 troy font, manapság nemesfémeknél használják)

Űrmérték (folyadékok mérésére):

• 1 US uncia (oz, OZA)= 29,5735296 ml
• 1 GB (birodalmi) uncia (OZI) = 28,414 ml,
• 1 cup (GB) = 10 uncia (GB) = ½ pint (GB) = ¼ quart = 1/16 gallon
• 1 cup (US) = 8 uncia (US) = ½ pint (US)

Könnyen követhető, egyszerűen átalakítható, tiszta sor. A tésztáknál - ahol különösen fontos a pontosság - külön imádatomat szokták élvezni, azért igyekeztem úgy európaisítani (új szó!) a receptet, hogy megőrizze eredeti lényegét. A csésze fétisheseknek meghagytam az eredeti mértékegységeket, a többieknek átszámoltam milliliterre. Egy csésze ebben az esetben 240 ml-nek felel meg, amit a legkönnyebb úgy lemérni, hogy digitális mérlegünket átállítjuk ml-re és mehet is a menet. Egy minden részletében dokumentált bejegyzés következik, a legtökéletesebb eredmény elérése érdekében. 

 

Zöldséges lasagne (mondhatni ovo-lakto vegetáriánus)

A magyaroknak különleges érzéke van, ahhoz, hogy önállóan teljesen könnyű és egészséges alapanyagokból alkossanak valami kimondhatatlanul nehezet, de annál inkább finomat. Stílus és nemzetiség nem számít. Én sem hazudtolhattam meg a vérvonalat, ezért készítettem el ezt a finomságot. Viszonylag egyszerű képlet: spenót, tejszín, pesto, gomba lasagne lapok közé halmozva, sajttal megszórva, majd megsütve. A pestot megszokásból elkevertem, ahelyett hogy az olajat leöntöttem volna róla, így máris sikerült háromszor több zsiradékot adni az ételhez a tervezettnél. Aztán rájöttem, hogy nekem a tejszín állaga önmagában most nem tetszik, tehát keverjük el mascarponéval, megkétszerezve ismét a szükséges zsiradék mennyiségét. Mindent összevetve ez egy hatszoros szorzó, ami tippmixben igen csábító (főleg hogy háromszor repetáztak, ami ugye már 18), ám itt nem a keresett szám. Az ízorgia garantált ennek ellenére, fogjuk ismét a zsírra, volt miben feloldódnia az ízanyagoknak, és így máris szépítettünk. Mivel éppen tepsi híján voltam, ezért egy püspökkenyérformát használtam, amikor megüresedett, akkor gyorsan utántöltöttem és megsütöttem egy újabb kört.

A recept

A bolygó neve: grillplanéta

Karácsonyhoz hasonlóan, soha nem kezdődhet elég korán a grillszezon. Ki ne imádná azt a kellemes füstös ízt, a szaftosságot amit a magasabb hőmérsékletnek köszönhetünk, és a sört amit ilyenkor kötelező inni, hiszen "jajj de meleg van a grill mellett". Arra igaz nem számítottunk, hogy mire eljutunk a sütéshez, orkán erejű szél fog támadni, de ez nem szegte kedvünket. A nyitányt nem szabad túlbonyolítani, ezért csak egy étvágygerjesztő előételt és egy mindent bele hamburgert csináltam. Bár már sokszor megfogadtam, hogy mindig teszek félre a készülő ételekből, hogy biztosan tudjak fényképet készíteni, sajnos elfeledkeztem a fogadalmamról, ezért csak a grillen tudtam lefényképezni a készülő ételeket. A menü: quesadilla avokádóval, sajtokkal, lilahagymával, mellé öntet gyanánt napon szárított paradicsomból készült jam, füstölt hagymás kéksajt krém és/vagy tejföl, főételnek pedig egy egyszerű hamburgert csináltam vietnámi salátával.

Lecsófúzió

Ez most megint egy olyan bejegyzés lesz, ahol erősen szükség lesz mindenki fantáziájára és hitére. Higgyük el egy pillanatra, hogy tudom mi az a fúzió. Főleg az ételekben. De igazából fogalmam sincs, csak kellett csinálnom valamit, amit megesznek a családtagok, ugyanakkor kizárólag rizs és zöldség van benne. A rizses lecsó nem idegen tőlünk, igaz nem nagyon van még szezonja. A téli paradicsomnak - fogalmam sincs mitől - gyakran van romlott halíze, és akkor még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy egyáltalán van neki olyan. Éppen ezért a paradicsomot konzervált alternatíváival helyettesítettem, a tévé paprikát pedig 'feljavítottam' kaliforniai és kápia paprikával. A gyönyörű szemű jázmin rizst, amit mellé szántam, nem volt szívem belefőzni, ezért külön készítettem el. Az utolsó lépés a mindenki számára ehetővé tétel felé az volt, hogy rengeteg íz és erő legyen benne. Ezért adtam neki egy indiai(nak semmiképpen sem mondható) csavart. 

Meglógtam a Masánszky rizsfelfújttal

A nagymamák polcai igazi kincseket rejtenek. Természetesen minden hasonló blogból kiderül, hogy egy magára adó nagymamánál egy darab könyv sincs, csak kockásfüzet meg sárguló lapok, amit a matyóhímzéses kötényében mindig magánál hord. Az enyém túl fiatal vagy ki tudja, mindenesetre egyik könyvében leltem rá erre a receptre. Nagyon szeretek régi klasszikusokat kicsit korszerűsíteni, ami jelentheti a hozzávalókat kicserélését, új alapanyagok hozzáadását vagy vizuális tuningot.

A könyv tele van igazi retro receptekkel, a tálalás a korai Sinéad O'Connort idézi