Sütőtökszezon lazaccal

Nyakunkon a sütőtökszezon, ilyenkor el kell lőni mindent, ami ezzel kapcsolatos. Én nagyon szeretem, főleg a kanadai- vagy más néven sonkatököt, könnyen kezelhető, és az íze és állaga is - számomra - jobban passzol a sós alapízű ételekhez. Feltétlenül lesz elrakva is, ez már szinte kezd mániámmá válni, hogy mindent ki kell próbálni savanyítva, eltéve. Természetesen itthon ezt sem eszi meg mindenki, ezért nekem rögtön azon kezd el járni az eszem, hogy milyen transzmutáció után találnák fogyaszthatónak a család vadászó-halászó szinten megragadt tagjai. Két fő ponton indultam el: mindenképpen kell húst tartalmaznia, és semmiképpen sem hasonlíthat a tök saját magára. Így jutottam el a sütőtökös-ricottás gnocchihoz. Ehhez kifejezetten sült halat képzeltem el, végül 'pechünkre' csak lazacot találtunk, ami ennek a célnak megfelelt, így ez készült hozzá. Mindkét összetevőhöz jól megy a zsálya, ezért az is került bele. Szinte már fáj a szívem, hogy ilyen titkokat adok ki, de elárulom, hogyan kell tökéletesen ropogós bőrű, belül mégsem halálra szárított halat készíteni.

Ropogós bőrű, belül mégsem halálra szárított hal

A halat - ha szükséges - pikkelyezzük le és adagoljuk ki. Kapcsoljuk be a sütőt, 100 fokra éppen elég is lesz. Tegyünk fel egy serpenyőt a tűzhelyre melegedni, és vágjunk bele méretre egy sütőpapírt. Erre öntsük az olajat, hagyjuk felmelegedni, majd mehet bele a halszelet bőrös oldalával lefele. A hal rögtön össze akar majd ugrani, ezt ne hagyjuk neki, kezünkkel vagy bármilyen más eszközzel nyomjuk neki a serpenyőnek. Pár másodperc után látni és érezni és fogjuk ahogy a hal enged akaratunknak, és szépen elterül. Sózzuk meg a tetejét, süssük 3-4 percig, amíg látjuk oldalt, hogy a hús színe kezd fakulni. Fordítsuk meg, ismét hagyjunk neki 3-4 percet sülni, majd tegyük a sütőbe 5-6 percre. Természetesen ez az idő a hal vastagságától, fajtájától és még sok tényezőtől függően változó, pár percenként tapogassuk meg, és nagyjából akkor jó amikor nem rúg/ugrik vissza a húsa teljesen.

A gnocchihoz készíthetünk házi ricottát, amit egyik posztomban le is fogok írni pontosan, hogyan a legkönnyebb kivitelezni. A tököt vágjuk félbe, kaparjuk ki a magját. A magot ha feltesszük sós vízben és hagyjuk 10 percig forrni, majd egy kis olajjal leöntve 170 fokos sütőben kb. 15 perc alatt megpirítjuk, kész is a házi tökmagunk (ami ezen sorok írása közben jut eszembe, hogy milyen jól mutatott volna a tányéron ... majd talán legközelebb). A tököt 175 fokos sütőben alufóliával lefedve, vagy alufóliára fordítva 45-60 perc alatt puhára sütjük, és a visszahűlt, kikapart húsát fogjuk felhasználni a gnocchihoz. 

Sütőtökös-ricottás gnocchi

25 dkg ricotta

25 dkg tök püré (az elkészítést ld. fent)

2 db nagy tojás

2 TK só

12 dkg reszelt parmezán vagy egyéb kemény sajt

25-50 dkg liszt

zsálya, vaj

Keverjük össze a ricottát a tökkel, sajttal és tojással. Adjunk hozzá 25dkg lisztet és dolgozzuk el. Adagoljuk addig hozzá a lisztet, amíg egy könnyen formázható, de nem kőkemény állagú masszát nem kapunk. Fedjük le, amíg felrakjuk a sós vizet forrni. Vágjunk le egy darabot a tésztából, lisztezzük be a munkafelületet, és görgessünk egy ujjnyi vastagságú hurkát belőle. Vágjuk egyenlő részekre, nagyjából egy villa szélességével egyezzen meg egy darab. Fogjuk a kis gnocchinkat, nyomjuk neki a villa fonákjának, hogy szép mintát kapjunk. Lobogó vízben főzzük ki, akkor jó, amikor feljön a tetejére és ott is marad. Soha ne tegyünk egyszerre túl sokat a vízbe. Ha kifőztük mindet, egy serpenyőben olvasszuk fel a vajat. Ne legyen túl forró, mert megég a vaj. Tegyünk bele annyi gnocchit, amennyi elfér egyszerre kényelmesen, pirítsuk 1 percig, majd szórjuk meg csíkokra vágott friss zsályalevéllel, és pirítsuk tovább 1-2 percig.

Kiegészítőként én egy kis tejszínt felforraltam zsályalevelekkel, enyhén megsóztam, majd leszűrtem.

A csökkenő fényviszonyok miatt nagyon jó szolgálatot tesz ilyenkor a terasz karzata