Az egyszerű örömök az életben. Egy pár hozzávaló, kis mismás a tálalással és kész is. Annyira szép rókagomba volt a piacon - ami Nyíregyházán igen ritka -, hogy vétek lett volna otthagyni. Csak meg kell pirítani és kész. A gombapirítás mindig megosztó dolog, azt mondják helyet kell neki hagyni, ne tömjük tele a serpenyőt vele, mert akkor jobban megpirul, jobb íze lesz. Ezt a mítoszt egy pár éve megcáfolták a gasztrotudósok (ismét egy új szó). Mint kiderítették, ha vízben megmossuk és ázni is hagyjuk őket picit, majd megsózzuk és pirítjuk, sokkal jobb íze lesz. Igaz sok levet fog engedni és várnunk kell hogy elfője azt, de cserébe sokkal kevesebb olajat fog felszívni, amitől nem lesz olyan mint egy égett olajos szivacs. A tészta vízébe olajat tenni, hogy ne ragadjon legalább akkora badarság mint a húst azért körbesütni, hogy bezárjuk a nedvességet. Aztán ugyanúgy ott tocsog a tányérban egy adag lében, akkor ez most hogy van? Na ugye. Ami viszont tényleg működik, ha a főzőlevéből egy kanállal félreteszünk a szószunk besűrítésére. Tejszín, só, bors, fokhagyma, petrezselyem. Csak azért, mert az ezeket fogyasztó olaszok nem valószínű hogy szarvasgombát reszeltek rá. Egy eredeti olasz ételben a szósz épphogy bevonja a tésztát, nem tocsog benne, a szószba fullasztást Amerikában találták ki. Elég lesz, vagy romboljunk tovább? Az al dente állag nem csak üres parasztvakítás, ebben az állagban a legjobban emészthető a tészta. Egyebet nem tudok mondani, kérem kaccsojja ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése