2014. november 13., csütörtök

4. nap: savanyított

Mert nem telhet el hét anélkül, hogy ne együnk valami savanyítottat. Szükségünk lesz angolszalonnára (vagy a maradékra), retekre és céklára meg egy szeletelőre (ilyenkor éli a cékla második virágkorát, egész sok apró, feszes példányt lehet találni a piacon). Először csináljuk meg a gyors savanyított retkünket. Ezzel az eljárással bármit savanyíthatunk 1 óra alatt, igyekezzünk kisebb mennyiségekkel dolgozni, mert nem áll el sokáig. Minél vékonyabbra szeleteljük a zöldségünket, annál jobban és gyorsabban fogják az ízek átjárni. Ez egy igen nehéz recept, mivel szükségünk lesz az ízlésünkre és a szemmértékünkre is. Abban az esetben, ha valaki nem bízik a kettő közül egyikben azt tudom javasolni, hogy kezdjen el.

Célszerű ezen a ponton elkezdeni előmelegíteni a sütőt 200 fokra. Forraljunk össze egy lábosban azonos mennyiségű ecetet és vizet (annyit, hogy biztosan ellepje a zöldségeket), mustármaggal, cukorral/mézzel, sóval, szárított chilivel, fokhagymával. Öntsük rá a retekre, hagyjuk kicsit visszahűlni és mehet is a hűtőbe. Ne ijedjünk meg a penetráns hullaszagtól amit az elején árasztani fog magából, de azért fedjük le. Míg hűl, hámozzuk és mossuk meg a céklát, majd szintén szeleteljük vékonyra. Ahogy mindig most is elmondom, hogy a gumikesztyű a legjobb megoldás, de annak hiányában 1 fél citrom segítségével is viszonylag könnyen megszabadulhatunk az elszíneződéstől, ha megdörzsöljük tenyerünket vele. Egy tálban kevés olajjal és sóval forgassuk össze a cékla szeleteket (épphogy csak bevonja), tegyük a sütőbe. Itt két választásunk van, süthetjük egészen lágyra, vagy ha több időnk van, akkor ropogósra, én a lágy verzióval szimpatizálok. Amikor kivettük, tegyük papírtörlőre, itassuk le róla a fölös zsiradékot. Amint lehűlt a retek, össze is állíthatjuk a szendvicset.

És aki szeretne egy könnyed és ropogós bagettet amibe ezt a sok finomságot teheti, annak ide érdemes kattintani.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése