Dinnye consommé extrákkal

Gondoltam, olyan régen szórakoztam már consommékkal, hogy itt az ideje egy újabb bőrt lehúzni róla. A remek nyári idő szinte az arcomba tolta a dinnyét. Biztos vannak nagyon modern és király módszerek, de életemben először nem akartam túlbonyolítani a dolgokat. Természetesen klisé, de Murphy akcióba lépett, és sikerült rengeteget szenvednem vele. Leturmixoltam a dinnyét, magokkal meg mindennel együtt, aztán fogtam egy tölcsért, amibe kávéfiltert raktam, és ezt egy ásványvizes flakonba raktam. Ezen akartam leszűrni a dinnyelevet. Felöntöttem, és el is kezdett csöpögni.

Szépen.

Lassan.

Nagyon-nagyon lassan.

Aztán eltömődött a filter, szóval le kellett cserélnem. De ehhez vissza kellett öntenem, ami nem ment át rajta.

És újra eltömődött.

Majd megint.

És ismét.

Mellékelek egy werk fotót a masinámról, és szeretnék mindenkit megkérni, hogy soha ne próbálja ki otthon ezt az idióta módszert. Nincs értelme. Ha újra csinálnám, a kryofiltrációt használnám. Ez egy igen egyszerű módszer: turmixoljuk le a zöldséget/gyümölcsöt/akármit és fagyasszuk le. Ezután tegyük egy ruhával bélelt szűrőbe, tegyünk alá egy tálat és hagyjuk a hűtőben kiolvadni. Lehet hogy sok idő, de rá se kell nézni, el van magának a hűtőben. 

Ez igazából a vér, amit kiizzadtam

Az ötlet egy hideg leves volt, ami - jó magyarosan - ehető levesként, vagy desszertként is. Köretnek a dinnye jó barátját választottam, az uborkát. Meg a gyönyörű fehér ribizlit, amit egy öreg néni árult. Ki tudja, honnan kerítenek ezek elő ilyen dolgokat néha. Fagylaltkészítő gépem nincs, ezért a boltival kellett beérnem, egy kis vaníliát gondoltam. Egy kis áfonyát is elbír. Hogy a fagyi megálljon arra a három másodpercre, amíg elolvad, egy kis pisztáciát szórtam a tányérba. Maradt a tálalás. Mire a tálalás végére értem, rájöttem, hogy az uborka nem is kell. De annyira szépen megformáztam, hogy meg kellett mutatnom. Egy hámozóval hosszában húztam le szeleteket az uborkáról, ezt vágtam félbe, és tekertem fel spirál alakban. A drámai hatás kedvéért egy lime héját is belereszeltem a tányérba. Az eredmény:

Hová lett az uborka ?

Tulajdonképpen egész büszke vagyok magamra, és úgy érzem - bár tök fölösleges volt - megérte szenvedni érte.