Egy két éves ötletem támadt. A néninél a piacon- aki csak akkor kedves velem, amikor egyedül megyek hozzá vásárolni - ismét volt szárított hibiszkusz. Gyorsan lecsaptam rá, nehogy a kielégíthetetlen nyíregyházi hibiszkusz kereslet maga alá gyűrjön. Készült belőle tea és kenyér eddig, maradt a lekvár és két másik dolog, amiről fogalmam sincs micsoda, de ezt ígértem anno a posztomban.
Szóval lekvár. Cukorral befőzöm, kevés fűszer, mehet dunsztba. Biztos elmondtam már valahol, de ha befőzünk igyekezzünk steril eszközöket használni. És ezalatt nem azt értem, hogy terméketlen, hanem hogy fertőtlenített. A forró víz általában megteszi. Gyorsan újra meg kellett barátkoznom a hibiszkusszal, főztem is egy próba teát belőle. Igazából nagyon hajaz a vörös áfonyára, ezért gondoltam, hogy nem sima vízzel fogom befőzni, hanem narancslével. Hogy a vörös áfonyából hogy jött ez a gondolat, ne kérdezzétek. Természetesen vízzel is lehet csinálni, ettől tisztábban ki fog jönni a virág íze, viszont több cukrot kell hozzá adnunk majd. Az arányok egyszerűek: ahány rész virág, annyi rész folyadék (1 csészényi hibiszkuszhoz 1 csészényi víz/narancslé dukál), és fele/negyed annyi rész cukor, annak függvényében, hogy milyen folyadékot használunk. Tegyük egy edénybe, forraljuk 45-60 percig. Fűszerként rakhatunk hozzá fahéjat, szegfűborsot, gyömbért, vaníliát. Egy órányi főzés után már egész biztosan sűrű lesz, végső feladatunk egy turmixgépben pépesíteni a szirmokat, majd mehet is az üvegcsébe és aztán a száraz dunsztba. Bár nagyon élénk színe könnyen befog mindent, amit nem szeretnénk, a lábas és a kanál, amivel kevergettük könnyen tisztítható lesz, ígérem. És vigyázzunk nagyon a hőmérséklettel, ne túl nagy lángon égessük, mert könnyen leég és az se nem szép se nem finom, se könnyen nem jön le. És akkor most azt hiszem nekiállok kideríteni mi lehetett a másik két tervem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése