Céklaírtók

A céklát nem csak kellemesen földes íze, hanem a színe miatt is nagyon szeretem, és szerintem így vannak még ezzel így egy páran. Bár Jamie Oliver szerint mindenki a levelével együtt árulja, és eszünkbe se jusson anélkül kérni, ez a hír még ide nem érkezett meg. Nagy nehezen sikerült olyat találni, amit még nem fosztottak meg leveleitől és szárától, így gyorsan bezsebeltem őket. A cékla nagyon szereti a kecskesajtot mint az köztudott, és a diót is, mint az köztudott. Továbbá - mint az köztudott - a balzsamecettel és a répával is egész jóban vannak. Nagyon szeretem a céklát nyersen, ezért úgy döntöttem, ebbe fogom tölteni a diós kecskesajtot, ezt pedig egy kis egyszerű salátalében marinált répával és balzsamecetes sült céklapürével fogom kiegészíteni.

Először a céklát hámoztam meg (aki nem szereti összekoszolni magát az használjon gumikesztyűt), majd vékony szeletekre vágtam. Mivel négyen vagyunk és mindenkinek csak egy falatkát szerettem volna csinálni, ezért pogácsa szaggatóval nyolc karikát vágtam ki belőlük (ezek lesznek a 'ravioli tészták'). Ezeket hideg, citromos vízben a hűtőbe raktam. A töltelékhez a kecskesajtot összekevertem egy kevés tejföllel és a durvára aprított dióval. 

A céklák levelét is mindenképpen fel akartam használni, ezért alaposan megmostam és 10 másodpercre forró vízbe dobtam őket. Az egyiket téglalap alakúra formáztam, hogy jól mutasson majd a tányéron. A répát is megpucoltam és zöldséghámozóval csíkokat fejtettem le róla (ez lehet így nem túl érthető elsőre, majd a képen egyértelművé válik). Ezeket egy egyszerű sálatalébe - amit mondjuk az ubisalihoz készítünk - tettem, aztán bevágtam a hűtőbe a cékla mellé.

Ekkor elérkeztem ahhoz a részhez, amit még nem csináltam. A maradék céklát kockára vágtam és összekevertem egy kevés balzsamecettel és olívaolajjal, majd sütőpapírra raktam és betettem őket a 200 fokra előmelegített sütőbe. Ilyen sült céklát már csináltam, és nagyon finom, viszont pürét még nem csináltam belőle. Józan paraszti eszem azt súgta, hogy nagyon darabos lesz, de a szívem egy csodás, krémes pürét vetített elém. Természetesen a szívemre hallgattam, és jó nagyot csalódtam miután a sült céklát kiszedtem a turmixból. Ilyenkor jöhet a "de azért az íze nagyon jó" vigasztalási metódus.

Ennek következtében nem tudtam úgy tálalni ahogy szerettem volna, de úgy érzem így is egész szépet sikerült kihozni belőle, az új tálam segítségével. Legbelül úgy érzem, kölcsönösen mély érzelmeket táplálunk egymás iránt. A formázott levél került alulra, mellé a püré, amit végül csak egy kanállal elhúztam, mellé került a cékla ravioli, a répákat pedig egy fakanál segítségével felgörgettem, kicsit megnyomkodtam őket, hogy megőrizzék új alakjukat, és így tettem őket a ravioli két oldalára.

Új szerelmem, az üvegtányér és a mértéktelen képszerkesztés