A főfogást hagytam legutoljára, porhanyós és egyben ropogós konfitált kacsa - egész pontosan kacsacomb - készült, hozzá burgonyapüré és a szokásos párolt lila káposzta. A konfitálás nagyon bő zsíradékban, alacsony hőfokon történő főzést jelent. Olyan mint az abálás, de mégsem. Az alacsony hőmérséklet miatt egyenletesebben készül, és a zsír nem hagyja kiszáradni a húsunkat. Ettől lesz olyan, mint a vaj. Főleg kacsát vagy libát szoktak konfitálni, de lehet sertéshúst is, ez nekem már túl sok zsír egy helyen, majd egyszer kíváncsiságból sort kerítünk arra is. A kifejezés maga eléggé puccos, és tökéletesen elvégzi a feladatát: senki ne tudja pontosan beazonosítani, hogy miről van szó. Van, ahol sütőben és 130 fokon konfitálnak, van ahol fazékban és legkisebb lángon, van aki magasabb hőmérsékleten csinálja fazékban, vagy alacsonyabban sütőben, de hát ez teszi széppé a főzést. Mindenkinek megvan a maga módszere, és mindenki szerint az övé a legjobb. Pedig az enyém az. Meg is osztom gyorsan mindenkivel, hogy irigykedjenek.
A combokat nem árt először megfosztani a maradék tollától, nem mindig végeznek a hentesek szép munkát. Ezt megtehetjük úgy hogy hideg vízbe áztatjuk és egy késsel egyesével kiszedjük (lehetőleg tokostól), vagy ha gázrezsónk van, akkor a lángba közvetlen beletartva leperzselhetjük a fölösleget. Egész disznónál lehet nem válik be, szárnyasoknál határozottan. Ezután egy nagy fazékra és a következő dolgok szabadon permutálható és darabolható kombinációjára lesz szükségünk (igazi parasztos étel, beledobálunk mindent oszt' majd lesz valami):