Hogyan kell főzni?

Rengeteg hibát követünk el főzés közben. Vannak egyértelmű rontások, például a szénné égett hús nem sok teret hagy a találgatásra. Viszont vannak apróbb hibák, melyek közül én is sokat elkövettem. Nézzük meg, hogyan b*sztam el megannyi ételt.

Ennek a képnek az égvilágon semmi köze ehhez az íráshoz

Először is ott van a sózás kérdése.

Manapság már a csapból is az folyik, hogy bele fogunk dögleni a sóba. Magas vérnyomás, dehidratáció, kész rémálom. Egy baj van vele, elhanyagolhatatlan a főzéshez. Megfelelő mennyiségben kihangsúlyozza az étel ízét. Megfelelőtlen (?) mennyiségben  Én hajlamos vagyok alul sózni, de ez még mindig a jobbik eset. 

Mit tudunk tenni a só problémával? Minden fázisban fele annyit adjunk ételünkhöz, mint amennyit jónak látunk, majd a végén apránként adagolva állítsuk be az ízét. Természetesen nem lehet elkerülni, hogy mindenkinek jó legyen, ők sózzanak utána.

Mi a helyzet akkor, ha összekevertük a cukrot a sóval, és csináltunk egy rohadtul sós kaját?

Ekkor sem veszett el minden, vannak trükkök, amivel korrigálni lehet. A legismertebb a klasszikus 'főzzé bele két krumplit. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy bármilyen magas keményítőtartalmú étel megfelel, jelenleg csak egy másik példa jutott eszembe: rizs. Ha szerencsések vagyunk és időben észrevesszük a hibánkat, akár le is moshatjuk a sót, egy levest vagy szószt könnyen fel lehet hígítani, de próbálkozhatunk egy kis cukorral, citromlével vagy akár az ételünkhöz passzoló tejtermékkel is.

Nem csak sóval lehet sós ízt vinni az ételünkbe. A men's fitness nevű oldal például halszószt javasol, mely sósabb a sónál. Közvetlen sózás helyett próbálkozzunk már eleve sós ételekkel: pácolt/sózott húsok, sajtok (feta, parmezán), olívabogyó, meg úgy nagyjából bármi ami sós lében van elrakva.

Túlfőtt/Szénné égett/Rágós/Nyers

KÓSTOLJUNK! Úgysem fogjuk pontosan akkorára vágni a húst/zöldséget, mint amekkorára a könyv írja, úgysem fogjuk pont ugyanolyan hőfokon, pont ugyanolyan edényben készíteni. Ezért csak egy dolog marad: a kóstolás.

Amit először megtanultam, mikor főzőcskézni kezdtem, hogy egy tűzhelyen a tökig feltekert és az elzárt állapoton kívül más lehetőségek is vannak. Használjuk őket bátran. 

Leggyakrabban csirkét eszünk, azon belül pedig csirkemellet. Könnyű kiszárítani, főleg ha a fent említett tökig tekerős módszerrel sütjük. Nem kell a húst szidni, van megoldás. Próbáljuk meg bőrével együtt készíteni. Sütés előtt egy egész estére 3-5%-os sóoldatba áztatva elkerülhetjük a feljebb említett hercehurcát. Az sem árt, ha nem a hűtőből dobjuk kapásból a serpenyőbe a csirkét. Ettől a belseje nem jéghideg Csak hogy megvédjem magunkat, ha egy hús túl rágós, az sem feltétlenül minden esetben a mi hibánk. Igyekezzünk alaposan megnézni, honnan veszünk húst, könnyű beleszaladni egy 40 éves 'borjúhúsba'.

Zöldségekre is igaz, hogy hajlamosak vagyunk pépesre főzni őket. Legegyszerűbb megoldás, ne akkor nyilvánítsuk késznek az ételt, amikor már mállik a zöldség, hanem előtte kettővel.

Egyéb, nem kategorizálható baklövéseink

Nem csak a sóra, minden ízre igaz, kóstoljunk folyamatosan, nem lehet kitalálni egy étel ízét. Nem mindig jó töménytelen mennyiségű szósszal agyonpüfölni az ételeinket, legyen szó tésztáról vagy salátáról. Szakács tanárom szavaival élve: "épphogy csak bevonja az ételt", nem lesz rosszabb, nem lesz benne kevesebb íz, és a saláta esetében legalább megmaradnak ropogósnak a levelek. Ha valamiben nem vagyunk biztosak, hogy mekkora edényben/lábasban/akármiben fog elférni, mindig a nagyobbat válasszuk. Rengetegszer estem abba a hibába, hogy a kisebbet választottam, aztán tehettem át a másikba, megduplázva a mosnivalót. Ugyanez fog előjönni, ha nem a megfelelő eszközt használjuk, pusztán azért, mert az kisebb. Nem hiába mondják, hogy a rest kétszer fárad. 

És végül álljon itt a számomra legfontosabb lecke: ha valamit elb*sztunk, ne próbáljunk meg szarból várat építeni. Fogadjuk el, nem fog mindig minden kaja összejönni, rendeljünk egy pizzát, nyeljük le a beszólásokat, aztán legközelebb főzzön az aki beugatott.