A klasszikus tiramisuban kiváló lehetőséget láttam, hogy feldobjam egy kis levendulás csodával. Éppen akadt a hűtőben egy kevés bio-cseresznye a kertünkből, ezért azt
találtam ki, hogy egy cseresznyés-levendulás ragut készítek hozzá. A
bio-cseresznyét úgy kell érteni, hogy egy pár éve nem nagyon van időnk
foglalkozni a kerttel, ezért a "ha lesz lesz, ha nem nem" elvet
követjük. A cseresznye nagyon fehérjedús volt (értsd.: 60%-ban kukacos),
ezért elég kevés maradt mire átválogattam, de azért így is sikerült eleget megmenteni. Nem szerettem volna tejszínnel vagy tejjel elkészíteni, mint egy
gyümölcslevest, mert a mascarpone mellé az már kicsit sok lett volna, ezért egy kevés vízzel hígított szörpben főztem éppen fogkeményre/resre/al dentére a
cseresznyét. A ropogóssága jól passzolt a krémes tiramisuhoz, és az ízek
is jól működtek együtt. Sajnos nem sikerült a legdekoratívabb képet
összehozni, mert szétesett a tiramisu, de az íze kárpótolt érte
mindenkit.
A főételről nem szerettem volna írni, de olyan jól nézett ki, hogy nem tudtam ellenállni. Egy nagyon egyszerű stir-fryt készítettem, kaliforniai paprikával, kínai kellel, gombával, hagymával és egy kis csirkehússal. Szeretem az olyan ételeket, amiknél elég egy bizonyos elvet követni, és ezen belül a felhasználható alapanyagokat kedvünkre variálhatjuk. Ilyen recept ez is. Az elv egyszerű: a csíkokra vágott húst sóval és borssal készre pirítjuk, kivesszük a serpenyőből (vagy wokból), a helyére kerülnek a zöldségek, ezeket is készre pirítjuk, kevés gyömbérrel és fokhagymával fűszerezzük, majd visszatesszük a húst és az egészet átmelegítjük. A legszebb a dologban, hogy a zöldség-hús aránya teljesen lényegtelen, mindenki a saját ízlése szerint állíthatja össze. Egy szósz sem árt hozzá, ami összefogja. Én egy szezámmagos-szójás szószt készítettem, ezt a végén kell ráönteni, és ezzel is összemelegíteni az egészet.
A recept (körülbelül 50dkg hús/zöldséghez elegendő):
- 2 TK szezámmag
- 1,5 TK keményítő
- 2 TK bor - v. rizsecet
- 2 EK szójaszósz
- 2 TK cukor
- 1 EK snidling
- 2 TK szezámmagolaj
- 1 TK reszelt fokhagyma
- 0,5 dl alaplé v. víz
Pirítsuk
meg a szezámmagot száraz serpenyőben aranyszínűre. Egy tálkában keverjük össze a
keményítőt az ecettel, majd adjuk hozzá a többi hozzávalót (beleértve a szezámmagot), és kész is a
szósz.
Egy pár gondolat a recepttel kapcsolatban (meg úgy általában a receptekkel kapcsolatban): a személyes tapasztalatom az, hogy sokan megijednek, és nem készítenek el egy ilyen ételt pusztán azért, mert nincs otthon egy-két hozzávaló, vagy nem friss. Szerintem ezért kár volna nem belevágni. Nekem sincs itthon kukoricakeményítő, közönséges étkezési keményítőt használtam, friss snidlingem sem volt, szárítottat tettem bele (persze ilyenkor figyelembe kell venni, hogy ebből kevesebb kell). Alaplé vagy víz helyett egy kicsit megsarcoltam a húslevest és azzal öntöttem fel, ezzel is tovább dobva az ízén. Főzésre fel!
Egy pár gondolat a recepttel kapcsolatban (meg úgy általában a receptekkel kapcsolatban): a személyes tapasztalatom az, hogy sokan megijednek, és nem készítenek el egy ilyen ételt pusztán azért, mert nincs otthon egy-két hozzávaló, vagy nem friss. Szerintem ezért kár volna nem belevágni. Nekem sincs itthon kukoricakeményítő, közönséges étkezési keményítőt használtam, friss snidlingem sem volt, szárítottat tettem bele (persze ilyenkor figyelembe kell venni, hogy ebből kevesebb kell). Alaplé vagy víz helyett egy kicsit megsarcoltam a húslevest és azzal öntöttem fel, ezzel is tovább dobva az ízén. Főzésre fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése