Grépfrút (!) sodó (!)

Fogalmam sincs minek nevezzem a következő receptet. Illetve tudom, de annak szándékosan nem szerettem volna. Tulajdonképpen egy grépfrút krémről beszélünk, de az annyira unalmas név lenne. Az angol citromkrém (lemon curd) egyik változatáról van szó, mely gyakorlatilag egy puding rengeteg vajjal selymesítve. Az öt órai tea klasszikus kelléke, de lehet torták tölteléke is és még kismillió dolgot lehet velük csinálni. Például tejszínhabbal elkeverve és lefagyasztva remek nyári desszert lehet belőle. Joghurtba keverve egy kevésbé diétás reggelit kapunk. Krémsajttal pedig ízesített sajttortát is készíthetünk vele. Elkészíteni nem sok idő, amivel a citrusfélék jól mennek, az ebben a krémben is jól muzsikál, viszont figyelmet igényel (meg egy maghőmérő sem árt). Elmondom, bár nem hiszem, hogy van olyan ember a világon a jelenlegi gasztroforradalomnak köszönhetően, aki ne tudná: kezeletlen héjú gyümölcsöt használjunk és a héj alatti fehér részt ne reszeljük bele. Szokásomhoz híven barna cukrot használtam, ettől ugye kevésbé lesz édes, viszont a színe élénkségéből veszíteni fog.

Lehetőség szerint ne hagyjuk kint, azonnal hűtsük le, a sok tojás miatt ugyanis hajlamos a melegben megromlani. Ízesíthetjük 1-2 cl camparival vagy ginnel, ezt még az összefőzés előtt adjuk hozzá. Nem akartam ragadósságának autentikusságából elvenni azáltal, hogy körbetörölgetem az üveget :)

Turbósajt

Nagyjából egy éve jött el az idő, amikor ráuntam a sajtra. Kiégtem, úgy éreztem soha nem lesz már a régi a kapcsolatom vele, ebben az időben sokat kacsingattam másfele - ő is tudta, hogy bármikor otthagynám egy kis cékláért -, de végül a párterápia mellett döntöttem. Keresnem kellett valamit, hogy feldobjuk a kapcsolatunkat, egy szexi ruha vagy egy új parfüm...

Rooibos, Bencések, Narancs és fél kiló fahéj

Múlt hétvégi kalandunk során a Macskakő Sörtársaságnál felmerült egy rég elfeledett recept. A hely különleges italkínálata között szerepel a Bénédictine nevű gyógynövénylikőr. Ez a kifejezetten édes likőr 27 gyógynövény titkos keverékéből áll, melyet meglepő módon szerzetesek alkottak. A franciák sok gasztrotörténelmi átmosást csináltak, mint például a Reblochon sajttal kapcsolatos tradicionális recept, ami nem öregebb 30 évnél. Itt a kitaláló úr előadta, hogy már egy régi Bencés rend is ezt itta. Amit simán elhiszek, a szerzetesek mindig feltuningolták gyógynövényekkel a piájukat, hogy aztán kimagyarázható legyen az alkoholfogyasztás. Szerintem nekünk is elő kellene adni, hogy a gulyáslevest már Árpád vezér is előszeretettel fogyasztotta. Igaz, krumpli, paprika és paradicsom nélkül, vadrépából, de nagyon szerette. Nekem rögtön beugrott egy Dél-afrikai recept, amit a Észak-Koreában tanított egy Prayut Chan-o-cha nevű úr (értsd.: úgy rémlik egy Dél-afrikai receptes könyvből, de fogalmam sincs)
A másik fontos hozzávaló a Rooibos tea. Dél-afrikai vörös tea, melyet sokszor a fekete teához hasonlóan tejjel fogyasztanak. Érdekes, hogy az általunk fekete teának nevezett készítményre Ázsiában vörös teaként hivatkoznak, hálistennek ez nem okoz akkora kavarodást mint a különböző testrészekből eredő mértékegységek. Csinálhatunk egyszerű verziót, mint a granitát a grapefruitnál