Amikor semmi értelmes nincs otthon

Nagyon kellemetlen, amikor az ember kinyitja a hűtőt és nem talál benne semmit. Bevásárolni nincs kedve, mert minek, de azért enni is kellene valamit. Mégis ilyenkor születnek a zseniális ötletek. A denevérek elhesegetése után találtam a hűtőmben egy kis ibérico sonkát, kecskesajtot, sőt a gyümölcskosaramban sárgadinnye is akadt. Micsoda véletlen - gondoltam magamban - hogy ezek az ízek tökéletesen összehozhatók egy ételen belül!

Ezt a sonkát egy spanyol ismerősömtől kaptam, és olyan kiváló minőségű, hogy úgy gondoltam tartok egy kis sznob szakkört róla. A híres spanyol sonkáknak alapvetően két kategóriája van: serrano és ibérico. Mivel serranot akár halandó emberek is vehetnek, ezért beszéljünk az ibéricoról. Ez a sonka egy fekete patájú disznó életébe kerül, melynek igen sűrűn zsírszövettel átszőtt lábát először sózzák, majd pihentetik, ezután szárítják és érlelik. Ezen folyamat során az íze koncentráltabb, komplexebb lesz. Sokat itt nem lehet flikk-flakkozni, a szárítási idővel lehet szórakozni. Az igazi különlegességét természetesen az alapanyag adja, mely ebben az esetben a már korábban említett pata negra. Itt is van még eltérés, beszélhetünk bellotta vagy cebo de campo sonkáról. Utóbbi disznót igen magas minőségű táppal etetik, míg a bellotta azon malackákat jelöli, akiket kizárólag tölgymakkal etetnek, szabadon. 

Hogy vérem ne kéküljön be teljesen, minden egyéb alapanyagot a TESCO-ból vettem.

Azt ezt követő gondolatfolyamot nem írom le, főleg azért, mert fogalmam sincs róla, a lényeg a lényeg, úgy döntöttem, a sonkába fogom tekerni a kecskesajtot és így sütöm meg serpenyőben, olyan módon, hogy a külseje lágy, a belseje kemény maradjon.

A sárgadinnyét egy kis salátával és balzsamecetes öntettel kevertem össze. Ebből jött is a következő ötletem - hideg sárgadinnyeleves - és meg is állapítottam, hogy mindig évszaktévesztésben vagyok. Mire hideg lesz, addigra jutnak eszembe a nyári receptek.

Találtam elfekvőben egy kis díjnyertes vaníliás fekete ribizli lekvárt, tovább tarkítva az ízvilágot.

Nem vicceltem

A sonkaszeleteket fektessük egymás mellé úgy, hogy fedjék egymást, helyezzük rá a kecskesajtot és tekerjük fel. Egy felhevített serpenyőben kevés olajon süssük meg minden oldalról pár perc alatt. Közben érdemes a kisülő zsírral locsolgatni, ettől még ropogósabb, fényesebb lesz a békön (csak hogy kicsit ledegradáljam ezt a sonkát).

Pár modell fotót is sikerült készítenem főzés közben

Innentől kezdve tetszés szerint halmozzuk tányérra az elemeket és fogyasszuk egészséggel.

Ablaknak támasztva a maximális fény érdekében