Consommé meg a többiek

A consommé eredetileg a tökéletesen áttetsző és gazdag ízű hús- vagy csontleves neve. Manapság tágabb értelemben bármire ráhúzzák ezt a kifejezést, ami folyik és nem zavaros, legyen az zöldség- vagy gyümölcslé. Utánajártam pár ilyen receptnek, és az elveket rögzítve nekiláttam a kísérletezgetésnek. Gyorsan körülnéztem itthon és találtam is két kígyóuborkát. Az az ötletem támadt, hogy a kifacsart levet az uborkából előállított pohárban fogom tálalni. Először ezt faragtam ki, majd a maradék uborkát átküldtem a gyümölcscentrifugán (sajnos ezt nem tudtam szépen megfogalmazni, várom a tippeket a jobb kifejezésekre). Nagyon szép színe lett az uborkalének, de szerettem volna ennél is továbbmenni, ezért ezt még átöntöttem egy négyrét hajtott konyharuhán, aztán hagytam kicsit leülepedni.

Íme a végeredmény:

A kép alapján sikerült megállapítanom, hogy ferde az asztalunk.

Mivel az uborka jól harmonizál a szezámmagolajjal, ecettel és lime-mal, ezért ezekkel összekeverve készítettem egy frissítő uborkalevest (ha a gazpachot lehet levesnek nevezni, akkor ezt is). Az egészet egy kis sózatlan földimogyoróval bolondítottam meg, ami meglepően jól illik az uborkához. Ahogy az olaj feljött a felszínre az egész úgy nézett ki, mint egy zöld húsleves, igazán látványos és frissítő volt.

Eléggé semmirekellő háztartás lenne a miénk, ha nem lett volna itthon pár fej vöröshagyma, így ezt bontottam szét másodjára. Ez a leves ízét tekintve nem sokban tér el a francia hagymalevestől, mégis teljesen máshogy készül.

Hagyma consommé:

 Elöljáróban szeretnék ismét mindenkit kísérletezgetésre biztatni. Használjunk lila hagymát, fehér hagymát, vörös hagymát vagy vegyesen mindet. A receptúra: egy átlagos fej hagymához számítsunk nagyjából 1-2 dl zöldség alaplevet és 2-3 cl madeira bort. Én nem szeretném Stahl Judit módjára feltételezni, hogy minden háztartás elhanyagolhatatlan kelléke a madeira bor, ezért használjunk helyette bátran sherryt vagy bármilyen egyéb likőrbort. A zöldség alaplé esetében sem gond, ha leveskockát használunk, persze szégyelljük el magunkat egy kicsit, hogy nem főztünk saját magunk, de ne tartson ez se vissza senkit, mert a végeredmény ugyanúgy nagyon finom lesz. Itt jegyzem meg, hogy az alaplére mindig fogok valamilyen megjegyzést tenni, főleg azért, mert elfelejtem, hogy ezt már írtam. Ne lepődjön meg senki ha minden második posztban leszidom, hogy nem főzött saját alaplevet, vagy másfélszeresen hígított leveskockával is pótolható.

Az elkészítési mód:
A hagymákat negyedeljük fel, tegyük őket egy mély tepsibe, 190 fokos sütőben süssük 30-40 percig, vegyük ki és öntsük fel a borral, kaparjuk fel a leragadt darabokat egy fakanállal, 125 fokon süssük további 2 óráig. Szűrjük át konyharuhán vagy ha rengeteg időnk van akkor kávéfilteren, és öntsük fel az alaplével. Sajttal, pirítóssal, esetleg sajtos pirítóssal kínáljuk.

Ne hagyjuk kárba veszni a hagymát sem, szétszedve nagyon szépen lehet dekorálni vele a levest. Álljon itt végezetül egy kép, amin semmit nem mutatok meg ebből az egészből.

Most már végképp nem tudom eldönteni, hogy mi ferde.