2013. november 5., kedd

Kossuth Lajos gránátalmalevegője

Azt eddig is tudtam, hogy lecithinnel, és egyéb stabilizátorokkal a legtöbb folyadékból lehet habot készíteni, de csak nemrég bukkantam egy módszerre ami otthon, könnyen, puccoskodás nélkül is működik. Egy adott folyadékhoz ha elég zselatint adunk, akkor a szerkezete a tojásfehérjéhez fog hasonlítani, ami azért nagyon hasznos nekünk jelen esetben, mert képes lesz a levegő buborékok bezárására, ergo habbá verhetjük. A képlet viszonylag egyszerű: 87,5 g folyadékhoz 1 lapzselatin szükséges. Szinte égi jelként ebben a pillanatban közölte jóanyám, hogy csokis muffint fog készíteni.


 Ekkor már tudtam, hogy eljött az én időm, Dexteri kacajjal vonultam a laboratóriumba. A szín és íz miatt adta magát a gránátalma. És azért is, mert tudtam, hogyha nem most, akkor soha nem fogom azt az egy darab gránátalmát felhasználni. A gránátalma bogyóit leturmixoltam, majd leszűrtem, hogy a magokat felfogjam. Megmértem a folyadékot, és a megfelelő mennyiségű lapzselatint vízbe áztattam. Nyilvánvalóan nem a 87,5 többszöröse jött ki, ezért kerekítettem, főleg a zselatint, főleg felfele. A gyümölcslé szétforralása helyett egy kevés vizet melegítettem, ebben oldottam fel a lapzselatint, és így adtam a gránátalmaléhez. Itt már kezdtem izgulni, mert valahogy nehezemre esett elhinni, hogy ebből bármi is lesz, de azért ráeresztettem a habverőt. Az eredmény nagyon meglepő lett, szintetikus agyvelőre hasonlító habot sikerült készíteni belőle. A kész habot hűtőbe kell rakni, hogy ott dermedjen meg. Íme:


Úgy véltem, a legbiztosabb ha a kezemben tartom a fotellal a háttérben és nem készítek több képet, aztán leteszem az asztalra, hogy megehessék a többiek. Így garantáltam, hogy ne tudjak normális képet készíteni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése