A mandzsúriai puliszka

Míg az előző kukoricadarás ételnél úgy éreztem a polenta a megfelelőbb kifejezés, itt valahogy a puliszka tűnt helyénvalónak. Ezúttal egy kicsit úriasabb és nem is túlzottan mediterrán körítést szerettem volna neki, ezért a libamáj mellett döntöttem. A kását sütni is szerettem volna, meg egy kis sajt meg valami más is kellene hozzá ... ezen gondolatok kavarogtak fejemben, amiből végül azt hoztam ki, hogy sajtot fogok a puliszkába göngyölni és úgy sütöm meg, továbbá egy kis baconnel is kiegészítem. Na meg tejföllel. Mert ugye a tejföl az ami bármihez megy, amihez nem, ahhoz is. Ugyan nem a spanyol viaszt találtam fel - és nem is ez volt a célom -, de nagyon finom kaját sikerült összehoznom. Ihletet egy ritka forrásból merítettem, a vacsora csatából. Nem tudom ki csinálta pontosan, férfi volt, színész, szeret vadászni és nem Bodrogi Gyula. Persze nem volt nehéz dolgom, egy libamájat tartalmazó étel elrontásához komoly erőbefektetés kell. Én most gomolyát használtam, de mint eddig mindig, itt is elmondom: használhatunk - a jó ízlés határain belül természetesen - bármilyen sajtot. Ha nem is feltétlenül egy kék sajtot, de a legtöbb félkemény sajt megteszi.

A burzsoázia diszkrét sütőtök krémlevese

Egy kicsit a korábban sikerült jól kinéző sütőtököt találnom a piacon, vettem is belőle két szép darabot.  Ha sütőtök, akkor krémleves. Ennyit tudtam mikor elindultam hazafele. Azt is tudtam, hogy naranccsal szeretném kiegészíteni és egy pár indiai fűszerrel. Szóval eddig semmi különleges (nem mintha innentől azzá válna). Amikor eljutok idáig, mindig jön a következő kérdés: ez szép és jó, de mi legyen a levesbetét? Pirítóst nem szeretnék, valami 'testazonos' anyag kellene bele, például sütőtök. Eszembe ötlött egy másik recepthez használt körítésem, a kakukkfűvel pirított tökkocka, szóval úgy döntöttem, ezzel fogom kipróbálni. Terveim között szerepelt az is, hogy egy félbe vágott narancsba fogom kimerni a kész levest.

A tapasztalatok: a narancsot nem jó dolog tányérnak használni, igaz egész mutatós, de nem túl praktikus, maradjunk egyéb anyagból készült csészénél/mélytányérnál. Ha mégis szeretnénk vele próbálkozni, akkor nincs más dolgunk, minthogy ketté vágjuk a narancsot és egy kanállal a gyümölcshúst kikaparjuk belőle.

A sütőtök előkészítéséhez mindenképpen jól jön egy éles kés. Talán a legegyszerűbb mód, ha egy kicsi talpat vágunk neki, levágjuk a  tetejét, majd a talpára állítva a késünkkel fentről lefelé vágva, szépen körbe haladva levágjuk a héját. Találtam egy videót, ami mindezt szépen megmutatja. Ő egy masszív zöldséghámozót használ, ezzel is lehet próbálkozni, én sok szenvedés után úgy döntöttem, maradok a késnél. Ezen felül mindent a videón látható módon készítettem elő.

Igyekeztem egy kézzel fogható receptben összeírni a hozzávalókat, de az ilyen impulzív recepteknél ez elég nehéz, szóval kezeljük kellő szabadsággal az anyaghányadokat.

A receptet kétféle módon lehet elkészíteni: friss gyömbérrel és chilivel vagy szárítottal. Mind a két módozatot ismertetem. Felsorolhatnék még hatmillió fűszert, de egy jó currypor úgyis tartalmazza mindet, így teljesen fölöslegesnek vélem :)

Indiana Jones és az utolsó kardamomos kacsa

Mióta elkezdtem főzni, sok itthoni konyhai küldetésem van, az egyik ilyen, hogy a családot rászoktassam arra, hogy a húshoz nem csak krumplit, rizsÁT és tésztát lehet enni (esetleg kenyeret), hanem zöldségeket és gyümölcsöket is. Jelenleg a határon táncolunk, ugyanis a krumpli felét sikerült lecserélnem. Ez is eredmény, főleg egy tipikusan magyar étkezési szokásokkal megáldott család esetében (nagyfater még a görögdinnyét is kenyérrel eszi, de a pörkölt-nokedli kombóhoz sem vet meg egy kis kiflit). Ha már le volt árazva a kacsa, jól bevásároltunk belőle, és a piacon sikerült finom salátákat is találni hozzá. Szándékosan nem írom le milyen típusúak voltak, mert amint megteszem, mindenki aki olvassa rögtön csak ezt fogja keresni, inkább mindenki képzelőerejére és botanikai ismereteire bízom, hogy mit használ (ez mennyivel jobban hangzik, mint az, hogy elfelejtettem). 

A kacsát sütőben 160 fokon kezdtem el készíteni, hagytam hogy kiengedje saját zsírját, majd hozzádobtam egy pár gerezd fokhagymát és hagymát. Folyamatosan locsolgattam a bőrét saját zsírjával. Valahogy - főleg türelmetlenségemnek köszönhetően - sosem sikerült elég ropogósra sütni a bőrét, aminél szerintem kevés kiábrándítóbb dolog van, úgyhogy ezúttal egy kis újítást vetettem be. Szójaszószban kevés barnacukrot oldottam fel és egy kiskanál őrölt kardamomot is tettem bele. Feltekertem a sütőt 200 fokra, bekentem a szósszal a bőrét, és vártam 10 percet. Az eredmény nem maradt el, nagyon ropogós és finom lett a bőre.

Kiegészítésnek egy - hogy egyik kedvenc újkori ételjelzőm használjam - rusztikus salátát készítettem, egyszerű citrusos öntettel. Ezen felül került még bele narancs, gránátalma és dió is. Először kicsit aggódtam, hogy túl sok íz lesz, és nem fog passzolni a 'keletiesre' sikerült kacsához, de végül kellemes csalódás ért. A dió és a saláta ropogott, a kacsa bőre is, a narancs kellemes édes ízt adott hozzá, a gránátalma kicsi savanyúságot, úgyhogy íztolódás helyett ízorgia lett a dologból. És akkor a sok duma után térjünk a tettek mezejére: