Vissza a kolbásszal töltött burgonyafánkba

Amint a címből is kiderül, egy kicsit 'retro' ételt sikerült készíteni. Nagymamám nemrég egy kisebb disznó súlyával megegyező mennyiségű konyhai témájú újságot adott nekem, mondván ő már kiválogatta a lényeget, meg ne foglalja nála a helyet. Szerintem főleg a második indok volt a mérvadó, de ebbe nem akartam belemenni. A receptre egy 1996-os magyar konyhában találtam rá, amit gyors ráncfelvarrás után el is készítettem. Egy ilyen egyszerű ételnél fontos, hogy az egyetlen fénypont a lehető legjobb minőségű legyen. Gondolok itt a közepében rejlő húskészítményre természetesen, szóval ha már úgyis rengeteget spórolunk azzal, hogy ilyen laktató krumplis ételt készítünk, akkor legalább arra a szegény rúd kolbászra szánjunk egy kicsivel többet.

A kolbász, a polenta, a konfitált fokhagyma és két füstölgő puskacső

A kásához/puliszkához/polentához vegyes érzelmekkel állnak az emberek. Van akibe a nagymamája annyit tömött, hogy egy életre megutálta, vannak olyanok akiknél előjött a Stockholm szindróma és megkedvelte a fogva tartó nagyi menüjét, egyesek undorítónak tartják állagát, színét. Néhányan szentként tisztelik a csángó málét, és a kisüsti-tornyos pálinkához mérhető eredetiség vitát képesek folytatni róla. Szerintem bámulatosan sokféle módon felhasználható alapanyagról beszélünk, aminek két oka van: 1. mindig a szegények eledele a legelterjedtebb (ld.: pizza) 2. egyéb jellegtelen társaihoz hasonlóan remek köret, bármihez passzol.

Egy pár gondolat az elkészítéséről: ilyenkor szerintem az első kérdés mindig az, hogy mennyi vízzel engedjem fel? Ez egy kicsit túl van misztifikálva, egy rész kukoricadarához 2,5-5-szer annyi vizet/alaplevet adjunk, de ha túlmértük, akkor sincs semmi veszve, mert ha tovább főzzük, akkor is elérhetjük a kívánt állagot. Ebbe a verzióba tettem vajat, de általános tapasztalatom az, hogyha formázni szeretnénk, akkor célszerűbb, ha kihagyjuk, ugyanis utána főzhetjük akármilyen sűrűre a vajnak köszönhető magasabb zsírtartalom miatt még mindig könnyen széteshet. Ez is egy jó dolog a polentában, hogy többféle állagúra készíthetjük, egészen lágytól az annyira keményig, hogy utána dermesztve és formára vágva meg is piríthatjuk.

Első körben a déli gyökereihez nyúltam, és szerénységem teljes tudatában kolbászt sütöttem hozzá, egy gombás-paprikás ragut és konfitált fokhagymát. A fokhagyma ebben a formában teljesen elveszti erejét, csak a csípősmentes íze marad meg.