2016. június 14., kedd

A cékla és nagyapa: csehszlovák népmese, önéletrajzi múltsirató

Ezen cikkemet szeretett nagyapám emlékére írom. Nem szerette a céklát, és még csak 'gurmé' sem volt. Vallásos ember volt. Mélyen hitt a húsleves, krumpli, rántott hús szentháromságában. Amit kenyérrel lehetett enni, azt kenyérrel ette. A görögdinnye friss, fehér kenyérrel szerintem a világ legjobb étele. És ő már csak tudta. Ő is inkább ezt szerette, a nokedlis pörkölthöz a kenyér csak olyan mellékvágány volt neki. Egyszer csináltam garnéla nyársat chermoula pácban. Ha nagyi csinálta volna, valószínűleg a falhoz vágja. És a nyársat is. Mégis, mikor beleharapott, azt mondta: "Fiam, őszintén mondom, jó íze van. Mint a csirkének". Ha a reggel frissen begyűjtött lócitromot rántottam volna ki 48 óra szuvidálás után, neki az is a nap fénypontja lett volna. Bár nem vagyok a világ legjobb szakácsa, és nem is szeretnék az lenni, az otthon kényelmes kis burkában, azokban a pillanatokban mégis annak érezhettem magam. Pár éve karácsonykor a szokásos finomságokat főztem.
Tiszta Alien