A családom a Tanún nevelkedve jól ismeri a következő mondatot 'egyszer majd kérni fogunk magától valamit'. Mi eljutottunk arra a szintre, hogy már kérnünk sem kell, kapunk. Így került hozzánk egy csomag sóska, lekenyerezés a javából, mondhatom (már nem azért mondom Jutka néni, nagyon finom volt!). A sóskamártás nem kifejezetten nagy kedvenc, úgyhogy kapva-kaptam az alkalmon, hogy valami csináljak, egyébként a 'hogyan dugjunk le zöldet a hús- és tésztafüggő családunk torkán' témakörben írott kis esszémet
itt lehet elolvasni. Egyéb terveim között szerepelt, hogy teljes kiőrlésű tésztát egyek, és hogy szeretnék egy jó buggyantott tojást csinálni (nem sikerült). Már kezdett alakulni egy olaszos vonulat, de még mindig nem volt egyértelmű, hogyan illesszem bele a sóskát. Hosszas meditáció, chi kung, thai chi, és minden egyéb 'chi' után a nirvana állapotából visszatérve rájöttem: pestót fogok csinálni belőle, mert miért ne.
 |
| Nem mertem belevágni a tojásba, de erre még visszatérünk. |
