2015. január 2., péntek

Édes, sós, cékla meg a máj

Mindig kedvezve a lusta olvasóknak, felül áll a rizsa és azok alatt a színtiszta receptek. ;-)

A máj zseniális dolog, mind állagában mind ízében rengeteg mindennel lehet összekombinálni. Édessel és sóssal, ropogóssal, krémessel, lággyal és keménnyel is remekül ki lehet egészíteni. A lengyelek egy kis ecetben főzött mazsolával is elfogyasztják ha úgy adódik. Ha májról van szó, bele kell adni apait-anyait, összerakni mindennel, aztán reménykedni, hogy a legjobb jön ki belőle. Legrosszabb esetben is elmondhatjuk, hogy májat ettünk. Úgyhogy ismét elindult a brainstorming az összetevőkről. Egy borderline-os előételt szerettem volna, ami súrolja a desszert határait, és kihangsúlyozza azt, hogy a máj milyen jól házasítható édesebb ízekkel is. Vigyázat, a desszert szó nagyon sokszor fog előkerülni a következő sorokban.
Az egyik legtöbbet elhallgatott - ám mostanában újra egyre többet használt -, legsokoldalúbb zöldség a cékla. Az íze összehozható a kakaóval (csokival), bogyós gyümölcsökkel, ezért desszertekben egyre többet használják. Én most a balzsamecet ízével szerettem volna átitatni. Nagyon sokat kínlódtam vele, mert szerettem volna, ha megőrzi eredeti állagát és a színéből sem veszít, de közben a balzsamecet íze átjárja a céklát belülről. Hosszas szenvedés után sikerült megtalálni a létező legbonyolultabb megoldást szokásomhoz híven, de mint mindig, az eredmény most is kárpótolt a szenvedéseimért (a titok alapjában véve nem más, mint az, hogy céklalében kell főzni)
És mi passzol még a libamájhoz? Hát persze hogy a kakaó. Tömény, ízesítetlen, keserű kakaó. Kezd összeállni a kép? Hosszas őrlődés után végül egy kis kakaós kekszet sütöttem, ami ledarálva, ropogós morzsaként került a tányérra.
Ha már így lebontottuk az ételt, kezdjük el újra felépíteni. A pisztácia paszta is ennek az ételnek az előkészülete volt, megadva a végső édességet a tányérnak. A paszta került a tányér aljára, innen haladunk felfele (erről nem sikerült olyan képet csinálni, ami nem úgy nézne ki, mintha egy egér ráürített volna a tányérra, úgyhogy ez mindenkinek a képzeletére lesz bízva).
Máj nem lehet máj kenyér, kalács, briós nélkül. Lehet a morzsával együtt már túl sok szénhidrát és ropogás egyeseknek, én nem tudtam nemet mondani a kenyérre. Így készült egy jó kis házikenyér, aminek receptjét egy kedves barátomtól kaptam, aki nem mellesleg egy cukrász géniusz is (de a tészták külön posztot érdemelnek, ezért a kenyér recept itt lesz megtekinthető).

Mivel ilyen jól kimagyaráztam magam, és májat manapság már mindenki tud sütni, ezért csak két recepttel vagyok adós, ezek következnek most.