A cukkini legalább annyira megosztó étel, mint a tök vagy a spenót. Úgy gondolom, nem kötelező, hogy valaki szeressen egy-egy alapanyagot ahhoz, hogy megegye. Különböző szociális és anyagi okok miatt a családokra nem jellemző a változatos étrend, főleg az idősebbeknél. Szerintem nagyon fontos lenne nyitni új alapanyagokra és ízekre, hiszen az ízlés is egy tanult dolog. Biztos vagyok benne, hogy egyre több ember van Magyarországon, aki elmegy szívesen egy étterembe és eszik egy borsókrémlevest mentával, és nagyon ízlik neki, de ha belekóstol nagyi igazi szocreál savanykás, édes, kőolajból kinyert ecettel ízesített uborkasalátájába, még mindig ott van benne (nosztalgia, berögződés, stb), hogy ez azért az igazi. Természetesen egy új ízt beépíteni a hétköznapokba nem egyszerű feladat, fokozatosan kell megtörténnie (ez még biztosan visszatérő probléma lesz későbbi írásaimban is). Mivel sokszor a rossz viszony a kinézethez, vagy egyéb fizikai tulajdonsághoz köthető, ezért itthon egy 3+1 fázisos módszert alkalmazok, ami már természetesen copyright jogokat élvez. 1: az alapanyagot teljesen felismerhetetlen formában, az alapanyag megnevezése nélkül kapják. 2: az alapanyagot sütött, rakott formában kapják. 3: az alapanyagot főzve, nyersen, jól felismerhető alakban kapják 4: a megfelelő formátumban elkészített ételek beépítése a hétköznapokba. A cukkini esetében ez először egy cukkini kenyeret jelentett, aminek hamarosan a receptjét is ismertetni fogom, aztán egy kissé átvariált cukkinifőzeléket, amiben a cukkini először le volt pirítva, és mivel a cukkini nem túl finom főzve, ezért - a fájó szembesítés után, hogy cukkinit ettek, és még ízlett is nekik az a rohadék - ezután rögtön jöhetett a beépítés. A sült húsokhoz egy kis vékony karikára vágott, grillezett, rántott cukkini.
Na de térjünk csak vissza arra a kenyérre. Kicsit édes, kicsit sós, kellemesen zöld színű, amit tovább fokoztam egy kevés tökmagliszttel, de ha ez nem kerül bele természetesen az sem nagy baj. Ehhez készült egy könnyed fűszeres vaj, lila- és zöld bazsalikommal, citromhéjjal, csak hogy mégse legyen teljesen desszert jellege. Ehhez a vajat célszerű előre kivenni, hogy szoba hőmérsékletű legyen, és amíg sül a kenyerünk, el is tudjuk készíteni. Tudom, hogy nem könnyű lila bazsalikomot találni frissen, mi szerencsére ültettünk a kertünkbe és itt megmarad, ezért az egyszerűség kedvéért csak bazsalikomként hivatkozok rá a receptben.
