Írhattam volna tekercset is, de úgy gondolom bejgliként könnyebben beazonosítható ez a kaja, ami nem más, mint a kenyér és a bejgli összefonódása. A töltelék - amíg egyenletesen kenhető - teljesen szabadon variálható, ha a gyerek unja a reggeli lekváros kenyeret, akkor akár azzal is készíthetjük, így még legalább 1-2 hétig nem kell gondolkozni a reggelin. Mondhatnám, ez a tekercs egy izgalmas csavar egy hétköznapi fogáson. Variációk: kenhetjük keresztben kétféle töltelékkel is, ha soknak találnák egy egész kenyeret ugyanazzal az ízzel. Ha csak finomliszttel (BL-55) készítjük, akkor csak formában fogja megőrizni alakját (és nagyon ropogós lesz a héja), de ha a liszt felét kicseréljük kenyérlisztre (BL-80), akkor már magától is meg fog állni a tepsin. Én egyre különösebb vonzalmat érzek a püspökkenyér forma iránt, ezért ebben az esetben is ezt használtam. Lehet lassan ideje lesz nevet adni neki. Egy teljesen egyszerű kenyér recepttel indítottam, kettészedtem a tésztát, az egyiket a grillezésnél megkedvelt aszalt paradicsom jammel kentem meg, a másikat pedig zöld pesztóval. A pesztóról célszerű annyi olajat leönteni miután kinyitottuk, amennyit csak tudunk, mert ez könnyen eláztathatja a tésztát, és a tekercsből bugyogó olaj látványa nem túl gusztusos. Úgy tűnhet tapasztalatból beszélek, ami teljesen igaz. Ahogy a lasagne-nél itt is sikerült reflexből elkevernem az olajat. Az ízén nem rontott túl sokat, de határozottan könnyedebb lett volna, ha nem így járok el. Mivel mostanra már mindenki rég legörgetett a recepthez, elárulhatom, hogy a mostanság sokat használt formát a volt amerikai nagykövet után Eleni Tsakopoulos Kounalakisnak kereszteltem.
