A legegészségesebb édesség

A cukkini legalább annyira megosztó étel, mint a tök vagy a spenót. Úgy gondolom, nem kötelező, hogy valaki szeressen egy-egy alapanyagot ahhoz, hogy megegye. Különböző szociális és anyagi okok miatt a családokra nem jellemző a változatos étrend, főleg az idősebbeknél. Szerintem nagyon fontos lenne nyitni új alapanyagokra és ízekre, hiszen az ízlés is egy tanult dolog. Biztos vagyok benne, hogy egyre több ember van Magyarországon, aki elmegy szívesen egy étterembe és eszik egy borsókrémlevest mentával, és nagyon ízlik neki, de ha belekóstol nagyi igazi szocreál savanykás, édes, kőolajból kinyert ecettel ízesített uborkasalátájába, még mindig ott van benne (nosztalgia, berögződés, stb), hogy ez azért az igazi. Természetesen egy új ízt beépíteni a hétköznapokba nem egyszerű feladat, fokozatosan kell megtörténnie (ez még biztosan visszatérő probléma lesz későbbi írásaimban is). Mivel sokszor a rossz viszony a kinézethez, vagy egyéb fizikai tulajdonsághoz köthető, ezért itthon egy 3+1 fázisos módszert alkalmazok, ami már természetesen copyright jogokat élvez. 1: az alapanyagot teljesen felismerhetetlen formában, az alapanyag megnevezése nélkül kapják. 2: az alapanyagot sütött, rakott formában kapják. 3: az alapanyagot főzve, nyersen, jól felismerhető alakban kapják 4: a megfelelő formátumban elkészített ételek beépítése a hétköznapokba. A cukkini esetében ez először egy cukkini kenyeret jelentett, aminek hamarosan a receptjét is ismertetni fogom, aztán egy kissé átvariált cukkinifőzeléket, amiben a cukkini először le volt pirítva, és mivel a cukkini nem túl finom főzve, ezért - a fájó szembesítés után, hogy cukkinit ettek, és még ízlett is nekik az a rohadék - ezután rögtön jöhetett a beépítés. A sült húsokhoz egy kis vékony karikára vágott, grillezett, rántott cukkini.

Na de térjünk csak vissza arra a kenyérre. Kicsit édes, kicsit sós, kellemesen zöld színű, amit tovább fokoztam egy kevés tökmagliszttel, de ha ez nem kerül bele természetesen az sem nagy baj. Ehhez készült egy könnyed fűszeres vaj, lila- és zöld bazsalikommal, citromhéjjal, csak hogy mégse legyen teljesen desszert jellege. Ehhez a vajat célszerű előre kivenni, hogy szoba hőmérsékletű legyen, és amíg sül a kenyerünk, el is tudjuk készíteni. Tudom, hogy nem könnyű lila bazsalikomot találni frissen, mi szerencsére ültettünk a kertünkbe és itt megmarad, ezért az egyszerűség kedvéért csak bazsalikomként hivatkozok rá a receptben.

Pesztós és aszalt paradicsomos 'bejgli'

Írhattam volna tekercset is, de úgy gondolom bejgliként könnyebben beazonosítható ez a kaja, ami nem más, mint a kenyér és a bejgli összefonódása. A töltelék - amíg egyenletesen kenhető - teljesen szabadon variálható, ha a gyerek unja a reggeli lekváros kenyeret, akkor akár azzal is készíthetjük, így még legalább 1-2 hétig nem kell gondolkozni a reggelin. Mondhatnám, ez a tekercs egy izgalmas csavar egy hétköznapi fogáson. Variációk: kenhetjük keresztben kétféle töltelékkel is, ha soknak találnák egy egész kenyeret ugyanazzal az ízzel. Ha csak finomliszttel (BL-55) készítjük, akkor csak formában fogja megőrizni alakját (és nagyon ropogós lesz a héja), de ha a liszt felét kicseréljük kenyérlisztre (BL-80), akkor már magától is meg fog állni a tepsin. Én egyre különösebb vonzalmat érzek a püspökkenyér forma iránt, ezért ebben az esetben is ezt használtam. Lehet lassan ideje lesz nevet adni neki. Egy teljesen egyszerű kenyér recepttel indítottam, kettészedtem a tésztát, az egyiket a grillezésnél megkedvelt aszalt paradicsom jammel kentem meg, a másikat pedig zöld pesztóval. A pesztóról célszerű annyi olajat leönteni miután kinyitottuk, amennyit csak tudunk, mert ez könnyen eláztathatja a tésztát, és a tekercsből bugyogó olaj látványa nem túl gusztusos. Úgy tűnhet tapasztalatból beszélek, ami teljesen igaz. Ahogy a lasagne-nél itt is sikerült reflexből elkevernem az olajat. Az ízén nem rontott túl sokat, de határozottan könnyedebb lett volna, ha nem így járok el. Mivel mostanra már mindenki rég legörgetett a recepthez, elárulhatom, hogy a mostanság sokat használt formát  a volt amerikai nagykövet után Eleni Tsakopoulos Kounalakisnak kereszteltem.

A csodálatos zöld tea

4%-kal gyorsítja az anyagcserét a pulzus megemelése nélkül, és a polifenol, amiből bőven van benne, gyakorlatilag mindenre jó? Sokkal jobb fáradtság ellen, mint a kávé és nem okoz függőséget hosszútávon? Igen ez mind a zöld tea, és az égvilágon senkit nem érdekel amit az előbb mondtam, mert k.va finom és mindenben jól muzsikál. Lehet desszertet készíteni vele, koktélt, rengeteg fűszerrel lehet ízesíteni hidegen és melegen is, főételeknek is érdekes kiegészítője lehet. Most én egy egyszerű koktél alkoholos és alkoholmentes verziójára, és egy fűszeres meleg főzetre redukáltam a dolgokat, de mindenképpen lesz egy desszertes és főételes verziója is ennek a posztnak. A tea megfőzése nem okozhat túl nagy fejtörést senkinek, 2-10 percig kell áztatni forró vízben attól függően, hogy szárítva, frissen vagy porítva használjuk.

A kép 2

Egy régi kép egy régi időszakból, amikor még csak kísérletezgettem a képekkel, formákkal. A pohárra fóliát húztam, majd egy felhevített tűvel lesimítottam a peremeket. A nagyok is (Roca fivérek) így csinálják. Erre raktam egy szelet brownie-t és a citrusos céklakrémet. Bizony, céklát. Ugyanis a csoki és a cékla egy remek új keletű divatos kombináció, és el kell ismernem, működik (ezt későbbi posztjaimban még vagy százszor el fogom mondani valószínűleg). Mossuk meg a céklát, dörzsöljük meg alaposan, majd héjában főzzük nagyon puhára. Hagyjuk kihűlni és ezután húzzuk le a héját. Pürésítsük 1-1-1 narancs-citrom-lime héjával és 1 narancs levével. 

A marinált tojások passiója

Oh, a szerencse! Micsoda szerencse, hogy pont most kaptunk ajándékba egy pár fürj tojást, húsvét előtt! És pont van itthon csillagánizs, cékla, szójaszósz! Már nagyon régóta szerettem volna tojást elrakni sóban, lében, bármiben, amivel tartósítani lehet. Egy cukros-ecetes lé kiegészítve fűszerekkel és egy erős színű folyadékkal különleges színt és ízt adhat a tojásnak. Mint például a szójaszósz vagy a cékla!
Ahogyan eddig annyiszor, ismét csak a kísérletezés és a szabadon variálhatóság adja meg ennek a módszernek varázslatát. Egy amerikai blogon böngészve megtudtam, hogy régen ezeket kocsmákban 'snack' gyanánt adták. Bár el nem tudnám képzelni, ahogy ecetes lében eltett tojást rágcsálok a sörhöz, egyéb felhasználási módjaiban sok fantáziát látok. A szójaszószos verzió Koreában még mindig nasinak számít (egy kevés szezámmagolajjal meglocsolva kifejezetten finom).
A módszer: ecetet az ízesítőanyagokkal és az ecettel megegyező mennyiségű vízzel összefőzünk, majd ráöntjük a kemény tojásainkra (nana!) és így tesszük befőttes üvegekbe. Én viszonylag semleges ízű leveket készítettem, mert most a színük volt a lényeg, de a receptek után írok néhány lehetséges variációt, amiket szintén érdemes kipróbálni.
Természetesen nem csak fürjtojással működnek a receptek, de ha hozzájutunk ehhez a különlegességhez, akkor itt egy elkészítési útmutató: lobogó sós vízben 6-7 perc alatt keményre főzzük. Én egy kis szódabikarbónát is adtam hozzá, amitől elvileg könnyebben lejön a tojás héja.

5 perces sütemény

A sütemény ironikus nevét onnan kapta, hogy bár legalább 3 óra elkészíteni, 5 perc alatt garantáltan elfogy. A receptet erről az oldalról vettem. Az összeállítás elsőre bonyolultnak tűnhet, nekem tervrajzot kellett elsőre készítenem, de igyekszem úgy leírni, hogy harmadszori olvasásra mindenkinek sikerüljön értelmeznie.
Mindig is nagy rajongója voltam az angolszász mértékegységeknek, meg a csészéknek. Engedtessék meg, hogy kifejtsem a wikipédia segítségével:
Tömeg:

• 1 uncia (GB) víz tömege = 28,3495 g
• 1 ONZ uncia (GB, US) = 28,349523 g
• 1 APZ uncia (GB, US) = 31,10348 g
• 1 oz t uncia (GB, US) = 31,10348 g (Troy uncia, 1/12 troy font, manapság nemesfémeknél használják)

Űrmérték (folyadékok mérésére):

• 1 US uncia (oz, OZA)= 29,5735296 ml
• 1 GB (birodalmi) uncia (OZI) = 28,414 ml,
• 1 cup (GB) = 10 uncia (GB) = ½ pint (GB) = ¼ quart = 1/16 gallon
• 1 cup (US) = 8 uncia (US) = ½ pint (US)

Könnyen követhető, egyszerűen átalakítható, tiszta sor. A tésztáknál - ahol különösen fontos a pontosság - külön imádatomat szokták élvezni, azért igyekeztem úgy európaisítani (új szó!) a receptet, hogy megőrizze eredeti lényegét. A csésze fétisheseknek meghagytam az eredeti mértékegységeket, a többieknek átszámoltam milliliterre. Egy csésze ebben az esetben 240 ml-nek felel meg, amit a legkönnyebb úgy lemérni, hogy digitális mérlegünket átállítjuk ml-re és mehet is a menet. Egy minden részletében dokumentált bejegyzés következik, a legtökéletesebb eredmény elérése érdekében.