Sütőtökszezon lazaccal

Nyakunkon a sütőtökszezon, ilyenkor el kell lőni mindent, ami ezzel kapcsolatos. Én nagyon szeretem, főleg a kanadai- vagy más néven sonkatököt, könnyen kezelhető, és az íze és állaga is - számomra - jobban passzol a sós alapízű ételekhez. Feltétlenül lesz elrakva is, ez már szinte kezd mániámmá válni, hogy mindent ki kell próbálni savanyítva, eltéve. Természetesen itthon ezt sem eszi meg mindenki, ezért nekem rögtön azon kezd el járni az eszem, hogy milyen transzmutáció után találnák fogyaszthatónak a család vadászó-halászó szinten megragadt tagjai. Két fő ponton indultam el: mindenképpen kell húst tartalmaznia, és semmiképpen sem hasonlíthat a tök saját magára. Így jutottam el a sütőtökös-ricottás gnocchihoz. Ehhez kifejezetten sült halat képzeltem el, végül 'pechünkre' csak lazacot találtunk, ami ennek a célnak megfelelt, így ez készült hozzá. Mindkét összetevőhöz jól megy a zsálya, ezért az is került bele. Szinte már fáj a szívem, hogy ilyen titkokat adok ki, de elárulom, hogyan kell tökéletesen ropogós bőrű, belül mégsem halálra szárított halat készíteni.

Intermezzo: tészta, tejszín, gomba - Egy kis mítoszírtás

Az egyszerű örömök az életben. Egy pár hozzávaló, kis mismás a tálalással és kész is. Annyira szép rókagomba volt a piacon - ami Nyíregyházán igen ritka -, hogy vétek lett volna otthagyni. Csak meg kell pirítani és kész. A gombapirítás mindig megosztó dolog, azt mondják helyet kell neki hagyni, ne tömjük tele a serpenyőt vele, mert akkor jobban megpirul, jobb íze lesz. Ezt a mítoszt egy pár éve megcáfolták a gasztrotudósok (ismét egy új szó). Mint kiderítették, ha vízben megmossuk és ázni is hagyjuk őket picit, majd megsózzuk és pirítjuk, sokkal jobb íze lesz. Igaz sok levet fog engedni és várnunk kell hogy elfője azt, de cserébe sokkal kevesebb olajat fog felszívni, amitől nem lesz olyan mint egy égett olajos szivacs. A tészta vízébe olajat tenni, hogy ne ragadjon legalább akkora badarság mint a húst azért körbesütni, hogy bezárjuk a nedvességet. Aztán ugyanúgy ott tocsog a tányérban egy adag lében, akkor ez most hogy van? Na ugye. Ami viszont tényleg működik, ha a főzőlevéből egy kanállal félreteszünk a szószunk besűrítésére. Tejszín, só, bors, fokhagyma, petrezselyem. Csak azért, mert az ezeket fogyasztó olaszok nem valószínű hogy szarvasgombát reszeltek rá. Egy eredeti olasz ételben a szósz épphogy bevonja a tésztát, nem tocsog benne, a szószba fullasztást Amerikában találták ki. Elég lesz, vagy romboljunk tovább? Az al dente állag nem csak üres parasztvakítás, ebben az állagban a legjobban emészthető a tészta. Egyebet nem tudok mondani, kérem kaccsojja ki...

Limealád (mikroblog jellegű mikrobejegyzés)

Eper a pohárban

Ez a kis könnyed étel remek tavaszi, nyári hűsítő. Semmi különleges nincs benne, csak a szokásos ropogós elem, a krémes szereplő és a gyümölcs. A kertünk előnye, hogy hála jóanyám áldásos tevékenységének, mindig véletlenszerű zöld fűszereket találni benne.

Dinnye consommé extrákkal

Gondoltam, olyan régen szórakoztam már consommékkal, hogy itt az ideje egy újabb bőrt lehúzni róla. A remek nyári idő szinte az arcomba tolta a dinnyét. Biztos vannak nagyon modern és király módszerek, de életemben először nem akartam túlbonyolítani a dolgokat. Természetesen klisé, de Murphy akcióba lépett, és sikerült rengeteget szenvednem vele. Leturmixoltam a dinnyét, magokkal meg mindennel együtt, aztán fogtam egy tölcsért, amibe kávéfiltert raktam, és ezt egy ásványvizes flakonba raktam. Ezen akartam leszűrni a dinnyelevet. Felöntöttem, és el is kezdett csöpögni.

Szépen.

Lassan.

Nagyon-nagyon lassan.

A legegészségesebb édesség

A cukkini legalább annyira megosztó étel, mint a tök vagy a spenót. Úgy gondolom, nem kötelező, hogy valaki szeressen egy-egy alapanyagot ahhoz, hogy megegye. Különböző szociális és anyagi okok miatt a családokra nem jellemző a változatos étrend, főleg az idősebbeknél. Szerintem nagyon fontos lenne nyitni új alapanyagokra és ízekre, hiszen az ízlés is egy tanult dolog. Biztos vagyok benne, hogy egyre több ember van Magyarországon, aki elmegy szívesen egy étterembe és eszik egy borsókrémlevest mentával, és nagyon ízlik neki, de ha belekóstol nagyi igazi szocreál savanykás, édes, kőolajból kinyert ecettel ízesített uborkasalátájába, még mindig ott van benne (nosztalgia, berögződés, stb), hogy ez azért az igazi. Természetesen egy új ízt beépíteni a hétköznapokba nem egyszerű feladat, fokozatosan kell megtörténnie (ez még biztosan visszatérő probléma lesz későbbi írásaimban is). Mivel sokszor a rossz viszony a kinézethez, vagy egyéb fizikai tulajdonsághoz köthető, ezért itthon egy 3+1 fázisos módszert alkalmazok, ami már természetesen copyright jogokat élvez. 1: az alapanyagot teljesen felismerhetetlen formában, az alapanyag megnevezése nélkül kapják. 2: az alapanyagot sütött, rakott formában kapják. 3: az alapanyagot főzve, nyersen, jól felismerhető alakban kapják 4: a megfelelő formátumban elkészített ételek beépítése a hétköznapokba. A cukkini esetében ez először egy cukkini kenyeret jelentett, aminek hamarosan a receptjét is ismertetni fogom, aztán egy kissé átvariált cukkinifőzeléket, amiben a cukkini először le volt pirítva, és mivel a cukkini nem túl finom főzve, ezért - a fájó szembesítés után, hogy cukkinit ettek, és még ízlett is nekik az a rohadék - ezután rögtön jöhetett a beépítés. A sült húsokhoz egy kis vékony karikára vágott, grillezett, rántott cukkini.

Na de térjünk csak vissza arra a kenyérre. Kicsit édes, kicsit sós, kellemesen zöld színű, amit tovább fokoztam egy kevés tökmagliszttel, de ha ez nem kerül bele természetesen az sem nagy baj. Ehhez készült egy könnyed fűszeres vaj, lila- és zöld bazsalikommal, citromhéjjal, csak hogy mégse legyen teljesen desszert jellege. Ehhez a vajat célszerű előre kivenni, hogy szoba hőmérsékletű legyen, és amíg sül a kenyerünk, el is tudjuk készíteni. Tudom, hogy nem könnyű lila bazsalikomot találni frissen, mi szerencsére ültettünk a kertünkbe és itt megmarad, ezért az egyszerűség kedvéért csak bazsalikomként hivatkozok rá a receptben.